Régen a természet része voltunk, ma csak nézzük.
A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni.
Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.
Csakis úgy juthatunk valaha is följebb, ha már tudunk kételkedni önmagunkban.
Minden embernek joga van keresni az örömöt, ez alatt pedig azt kell érteni, aminek ő örül – és nem feltétlenül azt, aminek mások örülnek.
Jó adni, ha kérnek, de jobb kérés nélkül, megértve adni.
A fiatalok már csak ilyenek. Maguk szabják a határokat, és meg sem kérdezik, hogy a testük bírja-e. De a testük mindig bírja.