






Egy takarítónő feljelentést tesz a rendőrségen, hogy a munkahelyén megerőszakolta egy férfi a folyosón.
– És nem tudott elmenekülni? – kérdezi a rendőr.
– Hogyan menekültem volna el? Jobbról fal, balról fal, mögöttem a férfi, előttem meg már föl volt mosva!
Mindenki arról álmodozik, hogy egy napon belép egy férfi, aki meglátja bennük az igazi nőt, az érzéki asszonyt, a hűséges társat, a megértő barátnőt.
Két öreg kártyázik az öregek otthonában, mint minden nap már 35 éve. Egyiküknek állandó problémája van a kártyalapok megjegyzésével, így állandóan a felesége segít neki. Egyik nap azonban teljesen egyedül játszik, minden lapra emlékszik. Megkérdi a barátja:
– Öregem, ezt meg hogyan csináltad?
– A feleségem beíratott egy memóriafejlesztő iskolába, azóta semmi gondom a memóriámmal.
– És mi a neve ennek az iskolának?
– Ööö… hogy is hívják azt a virágot, ami szúrós és vörös színű?
– Rózsa.
– Hé, Rózsa, mi a neve annak a memóriafejlesztő iskolának?
– Miért fényesíti a rendőr a sakktáblát?
– Hogy ne legyen matt.
Nincs más, csak a múlt, a kézzelfogható és lezárt múlt, amin már nem lehet változtatni.


