Régen a barátság kötelék volt, ma szál.

A bocsánatkérésnek számtalan mérete és formája van. Adhatunk gyémántot, virágot, vagy csak egy belülről jövő, őszinte érzést.

A világot nem a nagy szavak, hanem a tettek változtatják meg.

Ha jól megnézzük, minden filozófia ennyi: ködös beszédbe göngyölt emberi értelem.

A tudás olyan, mint a körömlakk. Az alkohol lemossa…

Az előbb még szidta, mint a bokrot, most meg tessék, úgy siratja, hogy a szíve szakad bele… Istenem, de buták is vagyunk, mi nők!

Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.

Arcunk nem csak jellemünkről árulkodik. Magán viseli szívünk lenyomatát, legbensőbb érzéseinket.

Legyél mindig elérhető, ha a barátaidnak szükségük van rád, akár csak egy beszélgetésre is.

Egy takarítónő feljelentést tesz a rendőrségen, hogy a munkahelyén megerőszakolta egy férfi a folyosón.
– És nem tudott elmenekülni? – kérdezi a rendőr.
– Hogyan menekültem volna el? Jobbról fal, balról fal, mögöttem a férfi, előttem meg már föl volt mosva!

Nem kötelesek meghosszabbítani a szerződésed, ha lejár.

Az életet sokkal inkább az élmények hevessége, semmint valós hossza alapján kellene mérni.

A Brit Parlamentben két piros vonal választja el egymástól a kormány és az ellenzék helyét. A vonalak között pedig pontosan két kardhossznyi a távolság.

Az embernek nem kell annyira halálosan komolyan vennie önmagát.