A virág nem álmodozik, nem sír – remény nélkül nő és virul, és kétségbeesés nélkül hal meg.

Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben.

Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.

Az ember nem attól lesz okos, hogy mindenre tudja a helyes választ. Attól lesz okos, hogy mindig a helyes kérdéseket teszi föl.

Soha semmi sem maradandó, sem az én, sem a te, és legfőképpen a mi.

Lenéz a skinhead a hídról és látja, hogy egy ember a Dunából iszik.
– Barátom, ne igyál a vízből, mérgező!
– Nem érteni, én lenni arab diák.
– Mondom lassan idd fiam, mert nagyon hideg…

Nem hiszek a szenvedés és a tragédia gyógyító erejében, ezek azért vannak, mert hozzátartoznak az élethez, és nem szabadna büntetésnek tekinteni őket.

Az ifjúság a boldogság ígéretét nyújtja, ám az élet a fájdalom valóságát.

Most ne azon tanakodjál, hogy mid nincs. Azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van.