Az életemben mindig is voltak jó emberek… és olyanok, akik szeretnek. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy megbízhatok bennük, vagy hogy mindent elmondhatok nekik.

A rendőr ül a buszon, és a pisztolyával játszik. Megkérdezi tőle egy idős bácsi:
– Fiatalember, nem fél, hogy elsül a fegyver?
– Nem baj, majd újratöltöm.

Egy férfi bemegy a krematóriumba:
– Hajlandók elégetni az anyósomat?
– Persze. Tessék idehozni a holttestet.
– Holttestet? Ha már meghalt volna, miért kellene elégetni?

Elővettem a plüsspingvinemet, Sigmundot. Az utóbbi időben szinte mindig a gyalogcsőrössel osztom meg a párnám. Na ja, minden lánynak kell valami nagy és szőrös, szorongatási célzattal.

Tudod, ki van egyedül? Az, aki egyre halmozza magában a csendet.

Az az ember, aki nem járta meg szenvedélyeinek poklát, nem is küzdötte le őket soha.

Őrizd meg jókedved és humorod.