Mindenki örül, amikor látja, hogy az erőfeszítései megtérülnek. A nehezen vagy kellemetlenül megélt pillanatok szempillantás alatt foszlanak köddé, amint a befektetett erőfeszítéseink megtérülnek.

Kancsal segédet vesz fel a mészárosmester, és az első vágáshoz kimegy a vágóhídra, hogy lássa, mit tud az új legény. Felvezetik az ökröt, a közelében helyezkedik el a mester, a legény már éppen emeli az irtóztató taglót, amikor a mester felkiált:
– Megálljon, ember! Maga oda szokott ütni, ahová néz?
– Persze, hogy oda.
– Akkor várjon egy kicsit. Helyet cserélek az ökörrel!

A „gift” szó angolul: „ajándék”. A „gift” szó németül: „méreg”.

– Sorolj fel néhány állatot! – mondja a tanár az iskolában.
– Kutyuska, tehénke, disznóka.
– Jó, de nem kell mindig utánna mondani a kicsinyítőképzőt!
– Macs, kecs, csir, puly.

Pistike bőg, mikor az anyja hazaér. Kérdezi, mi a baj?
– Az apu kétszer is megvert.
– Miért?
– Megmutattam az ellenőrzőt.
– És?
– Tele volt egyessel, kettessel.
– Ezt megértem, de miért vert meg másodszor is?
– Mert kiderült, hogy az ő gyerekkori bizonyitványát mutattam meg.

Rossz szándékkal mondott igazság
Többet árt, mint bármely hazugság.

Ha az ember fogadalmat tesz, hogy tartózkodni fog valamitől, akkor biztos, hogy éppen arra a valamire vágyik leginkább.

A rejtélyek a könyvekbe valók, a valóságban iszonyú fárasztóak.

Hajlamosak vagyunk többre értékelni azt, ami messziről jön, anélkül, hogy észrevennénk, mennyi szépség vesz minket körül.

Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést.