Nem a halál nehéz, hanem ami előtte van.

Az a fontos, hogy együtt legyünk, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Ha elmeséljük egymásnak az életünket, rájövünk, hogy az emberek többsége ugyanazokon a dolgokon megy keresztül.

A félelem és a rémület egyáltalán nem ugyanaz. A félelem ösztönöz, cselekvésre késztet, találékonnyá tesz. A rémület megbénítja a testet, megdermeszti a gondolatot, azt veszi el az emberektől, ami emberi bennük.

Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlan is megkedveli a másikat.

A biológiai labor vezetője mondja a vendégének:
– Mostanában a kísérleti patkányokról áttértünk az ügyvédekre.
– Miért? – csodálkozik a vendég.
– Először is: sokkal több van belőlük. Másodszor: a laboránsok nem kötődnek hozzájuk érzelmileg. Harmadszor: van egy csomó dolog, amit a patkányok nem hajlandóak megtenni.

Minden ember élete egy regény.

Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket – de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az ő döntése számít.

Az élet edzés. Amikor edzünk, fölkészülünk arra, ami előttünk áll. Élet és halál értelmét veszti, nem létezik más, csak a kihívások, amelyeket örömmel fogadunk és nyugodtan küzdünk le.

A Brit Parlamentben két piros vonal választja el egymástól a kormány és az ellenzék helyét. A vonalak között pedig pontosan két kardhossznyi a távolság.