Ne felejtsd, hogy mindenki csak a jelenben él, ez pedig röpke pillanat, a többi idő vagy már elmúlt, vagy bizonytalan.

A bírósági perektől való félelmet Liticaphobia-nak nevezik.

Egy néger és egy fehér ember egymás mellett utaznak egy repülőn. A fehér megéhezik és elővesz egy banánt. Mire a néger:
– Az mi?
– Ez egy banán!
– Ugyan, ez nem banán! Nálunk 3 kilós banánok nőnek!
Elteszi a fehér a banánt, elővesz egy narancsot. Mire a néger:
– Az mi?
– Ez egy narancs!
– Ugyan, mifelénk strandlabda méretű narancsok nőnek! – dicsekszik a néger.
A fehér elővesz egy paradicsomot, mire a néger megkérdi:
– Az mi?
– Ez? Ribizli!

a szundi gombért.

Nem kell megsértődni azon, hogy mások eltitkolják előttünk az igazságot, hiszen magunk is oly gyakran titkoljuk el önmagunk előtt.

Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)

A sikeres embert az különbözteti meg a sikertelentől, hogy a sikeres ember folytatja ott, ahol a sikertelen már beadja a derekát.

A féltékenység a köznépnek való. (…) Azoknak, akiknek csak ritkán és olyan kevés jut a gyönyör morzsáiból, hogy kénytelenek rajta úgy veszekedni és marakodni, mint koldusok egy darab kenyérhéjon.

Sehol sincs az, aki mindenütt óhajt lenni.

Írj dicsérő levelet egy munkáját jól végző közalkalmazott főnökének.

Rettentő volt tudni, hogy mit akarok, tudni, hogy mi a helyes, és tudni, hogy a kettő nem ugyanaz.