Ne fecsegj arról, milyen legyen egy jó ember. Légy az!

Nagy kérdés, remeket mi teremt: a tudás vagy az ihlet.

Ne vádaskodjunk az objektív körülmények ellen, hanem vállaljuk, hogy saját életformánkért mi vagyunk a felelősek.

Itt vagyok… amit nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy inkább meghalnék, mintsem elszakadjak tőled.

A saját utamat kell járnom halálom órájáig, ugyanis mások elgondolásait nem érthetem, nem követhetem és nem válthatom valóra, csak a magamét.

Néha. Mennyi jóság van ebben a kis szóban! Mennyi kegyetlenség!

Ha évtizedekig megőrzünk egy álmot, annak nemcsak pillanatnyi, hanem egy egész életre érvényes jelentése van.

Egy férfi autózik a városban, mellette ül a felesége, a hátsó ülésen pedig az anyósa. A két nő folyamatosan beleszól a vezetésbe. „Túl gyorsan mész” – mondja a feleség, „Ne menj át a másik sávba” – mondja az anyós…
A férfi egyszer csak lefékez, és dühösen felkiált:
– Na most már elég legyen! Döntsétek már el, ki vezeti ezt a rohadt autót. Te, vagy az anyád?