A faluban a hírek gyorsabban terjednek, mint a madarak.

A falusi gyerekek az erdõben nõnek fel, és ez így van jól.

A szeretet is csak egy üres szó lett, amit bárki kimondhat.

Régen a mesék tanítottak, ma a tévémûsorok butítanak.

Régen a barátság idõtálló volt, ma múló.

A faluban mindenki ismeri a másik dolgát, néha jobban, mint kéne.

A pénz mindent elrontott, már semmi sem szól az igazi értékekrõl.

Az emberek már nem értékelik a családot, mert minden a karrierrõl szól.

Az élet olyan, amilyenné teszed, és te döntesz róla.

A falusi emberek mindent megbeszélnek, néha még túl sokat is.

Az emberek már nem keresnek mélyebb értelmet az életben.

A szeretet is csak egy árucikk lett, amit meg lehet venni.

Mindenkinek megvan a maga története, és ezeket megosztják egymással.

A hiba nem kudarc, csak egy újabb tanulási lehetõség.

Itt a nyár nem csak egy évszak, hanem egy életérzés.

A város tele van fénnyel, de néha nehéz észrevenni a szépséget.

Néha lassítani kell, hogy megtaláld a helyes utat.

Mindenki a saját történetét írja, és néha jó, ha van benne egy kis csavar.

A kapuban állva mindig megtudsz valami érdekeset a szomszédról.

Régen a szeretet cselekvés volt, ma csak szó.

A városban mindig van valami, ami eltereli a figyelmedet.

Régen a szív volt a középpontban, ma a pénztárca.

Az emberek elvesztették az értékeiket, mert mindenki csak a pénzt keresi.

A falusi életben nincs helye a rohanásnak.

Nem akarom az időmet, pénzre vesztegetni.

Az idősek ódákat zengenek a betegségeikről, mintha bárkit is érdekelne.

A falusi kávézások nem múlnak el beszélgetés nélkül.

A falusi emberek mindig szívesen látják a vendéget.

A világ egyre reménytelenebb, mert az emberek csak a pénzt látják.

A faluban a hírek úgy terjednek, mint a szél.

Nem kell nagy dolgot tenni, néha egy kis segítség is elég.

Régen a család együtt vacsorázott, ma mindenki külön.

Az emberi kapcsolatok felszínesek lettek, mert mindenki csak a felszínt nézi.

Régen a közösségek megtartották az embereket, ma szétesnek.

A társadalmi igazságosság mindenki dolga.

A szeretet is csak egy illúzió lett, amit elhitetnek velünk.

A falu nem csak otthon, hanem életstílus is.

Régen a közös munka összehozott, ma elválaszt.

Régen a természet része voltunk, ma csak nézzük.

Itt mindenki tudja, ki hogyan él, még ha nem is beszél róla.

Régen a munka öröm volt, ma csak kötelesség.

A falu olyan, mint egy nagy család, ahol mindenki tudja, mi történik.

A falusi asszonyok tudják, ki kivel van jóban, és ki kivel nem.

Mi értelme választanom 3 – 4 vagy akár 10 párt közül 1-et, ha mind ugyanazt mondja és csinálja?

A városi parkok zöld oázisok a betondzsungelben.

Régen a szomszédok barátok voltak, ma idegenek.

A sok rinyálás és panaszkodás nem vezet sehová! Tettekre van szükség.

A társadalom ereje abban rejlik, hogy mindenki beleszólhat.

Nem akarok több előítéletet!

A városban a reggeli kávé szinte kötelezõ.