Csakis úgy juthatunk valaha is följebb, ha már tudunk kételkedni önmagunkban.

Vigyázz azokkal, akik azt hangoztatják, mennyire őszinték!

Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm.

Öreg bácsika elmegy az életbiztosítóhoz, hogy szerződést kössön velük, de az ott lévő hölgy megkérdezi:
– Hány éves, bácsika?
– 102 éves vagyok.
– 102?! És a maga korában életbiztosítást akar kötni? Tudja mit? Jöjjön vissza holnap.
– Holnap nem jó. Akkor lesz az apám születésnapja.
– Az apja születésnapja!? Hány éves az apja?
– 139.
– Akkor jöjjön vissza a jövő héten.
– Jövő héten végképp nem jó. Akkor lesz a nagyapám esküvője.
– A nagyapja esküvője!? Hány éves a nagyapja?
– 164.
– És az ő korában meg akar házasodni?
– Nem akar, de a szülei erőltetik….

Aki sosem kockáztat, annak nincs mit remélnie.

Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.

Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.

A bűn mindig nyíltan közelít, az érzékek révén mindjárt megfogható. Az érzékek gyökeréig hatol, ki se tudjuk tépni.

Az életemben az a legijesztőbb, hogy élek.