A székely paraszt bácsi befog a szekérbe, mert készül a szomszéd faluba rokonlátogatóba. A felesége is nagyon szeretne vele menni, ezért elkezd rimánkodni:
– Édes uram, hadd menjek már veled én is!
– Nem lehet, asszony!
– Légy szíves, ne hagyj itthon egyedül! Elleszek én hátul a saroglyán is.
A paraszt bácsi azonban nem enged, egyedül vág neki az útnak. Útközben kitör a vihar, és egy villám belecsap hátul a saroglyába. A székely hátrafordul, és így morfondírozik:
– Ej, pedig hogy könyörgött…

Az boldog, ki szerelmi csatán pazarolja el életét.

A baromfiudvarban fél kilós tojást tojik az egyik tyúk. Egy riporter megkérdezi tőle:
– Megmondaná, hogy hogyan sikerült?
– Ez családi titok.
– Tervei a jövőre nézve?
– Egykilós tojásokat tojni.
A riporter faggatja a sikeres kakast is:
– Megmondaná, hogy hogyan sikerült?
– Ez családi titok.
– Tervei a jövőre nézve?
– Szétverem a strucc pofáját!

Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.

Mindig azt gondoltam. az ember a saját anyjától tanulja meg, hogyan kell anyának lenni. De nem igaz. A gyerekedtől. A gyerekedtől tanulod meg, hogyan legyél anya.

Semmi értelme megalkudni, ha választhatja az ember a legjobbat is.

Az őszinteség és a túlbuzgóság teszik veszedelmessé a félművelt embereket. (…) Az ilyen emberek akaratukon kívül sok szerencsétlenséget okozhatnak.

A hegycsúcsra sokféle út vezet. (…) Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj. A belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon.

Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság.

Úgy éreztem, egyetlen érzelemre vagyok képes, saját magam gyűlöletére.