Egy ember élete nagyrészt figyelmének története. Ha két pillantás valóban találkozik: rendszerint döntő pillanat. Szinte kivédhetetlen, hogy szerelem vagy barátság szülessék belőle. Boldog karambol.

A tanító néni megkérdezi Mórickát:
– Móricka, mi a hajlékony ellentéte?
– Hajléktalan.

Tudod, ha engem a kútba löknek, még le sem értem a fenekére, de már zuhanás közben azon gondolkodom, hogyan fogok én innen kijutni?!

A férfi bemegy a temetkezési vállalkozóhoz:
– Szeretném elhamvasztani az anyósomat.
– Semmi gond, holnap ideszállítjuk.
– Nem kell, itt áll a kapuban.

Ha azt akarod, hogy keveset hazudjanak neked, akkor keveset kérdezz és ritkán fenyegess.

A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg.

A félelem a babona és a kegyetlenség egyik fő forrása. A félelem legyőzése a bölcsesség kezdete.

Még mindig a legműveltebbek kiváltsága annak ismerete például, hogy az embernek idegrendszere van (nem pedig „lelke”).

A boldogság egy látásmód.

Enyhül a fájdalom, ha szóba lehet önteni, s ha rokonszív is együtt érzi azt.