A sérelmeket meg kell bocsátani. Nem szabad magadban őrizni őket.

Két rendőr járőrözik.
– Te, ha hazamegyek letépem a feleségem bugyiját.
– Miért, annyira kívánod?
– Nem, annyira szorít.

A dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul – az éhség, a szenvedés és a csalódás (…), az élet megváltozhatatlan törvényei.

Tűrj és tarts ki, ez a fájdalom hasznodra lesz egykor.

Gyönyörű gyerekeim vannak. Hál’ Istennek a feleségem megcsalt.

A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.

Az olyan ház, amely belülről repedezik, előbb-utóbb összedől.