Rajzóra van az iskolában, kérdi a tanár:
– Móricka te mit rajzoltál?
– Egy tehenet ami a mezőn legel.
– Na de Móricka, teljesen üres a papírod, hol van itt a tehén?
– Az előbb mondtam: elment a mezőre legelni!

Talán nem is attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy mit teszünk nap mint nap; ennél sokkal többet számít, hogy mire vagyunk képesek akkor, amikor senki sem számít rá.

Egymástól távol tízszer hosszabb, mint együtt.

A szakadatlan aratástól kopár lesz a mező.

A jó nevelő örök tanuló, s azonnal fölismeri, ha nálánál különb tanítványra talál.

Igazán vesztéskor mutatkozik meg a jellem, és nem győzelemnél.

Egy férfi beül egy taxiba. Elindulnak, később az utasnak eszébe jut valami, előrenyúl, megfogja a sofőr vállát. A sofőr hatalmasat ordít, majd reszketve mondja:
– Ne haragudjon, tudja csak nemrégóta taxizom, előtte a temetkezési vállalatnál voltam sofőr…

Nagyon könnyű sírni, ha egyszer rájövünk az igazságra: mindenki, aki számít, előbb-utóbb elhagy vagy meghal. Bizonyos idő után minden ember túlélési esélye eléri a nullát.

Nyaral a színésznő, amikor eléri a végzet: foggyökér gyulladást kap. Orvos nincs a kis faluban, ezért hívják hát a falusi sámánt, aki piócával gyógyít. A kis állatot rátapasztja a művésznő ínyére. A sámán megilletődöttségében bókolni akar a szép színésznőnek, ezért mókásan így szól a piócához:
– Na, öregem, ez már ugye jobban ízlik, mint tegnap a polgármester úr aranyere?

Nincs egy igazság az életben.