Nem sokat ugrándozik az éh borju.
Nem sokat ugrándozik az éh borju.


Bemegy az orvos a beteghez:
– Egy jó meg egy rossz hírem van.
– A rosszat, doktor úr!
– Meg fog halni egy héten belül.
– És mi lehet a jó?!
– Ismeri azt a szőke bombázót az ápolók közül? Végre sikerült lefeküdnöm vele…
Az élet olyan, mint a kirakós játék, csak éppen nem tudjuk előre, hogy mi áll majd össze a darabkákból. Néha abban sem vagyunk biztosak, hogy megvan az összes.


Mindnyájan a boldogság trónörökösei vagyunk ezen a földön. És mindnyájan száműzetésben.


Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. „Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége… Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem.” És ez nagyon kemény mondat.
Léteznek igen furcsa alkatú emberek: nem élhetnek szenvedés nélkül. Ha már nem szenvednek semmiben, képzelt betegekké válnak. Nemcsak az egyes emberek, hanem egész korszakok is szeretnek így szenvedni.
– Milyen az anyósfrizura divat?
– Kétoldalt lefésülve, középen baltával elválasztva!
Az ember általában azért küzd, hogy életben maradjon, és nem azért, hogy öngyilkos legyen.
Tudni, hogy amit tudunk, azt tudjuk, ám amit nem tudunk, azt nem tudjuk; ez az igazi tudás.