Az éhes farkasnak élesebb a körme.
A remény él, (…) és a szerelem szárnyakat ad neki.
Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább.
Ember az anyósának:
– Mama, maga olyan szép, mint egy csillár!
– Ó, köszönöm fiam, tudom én azt…
– Csak kár, hogy nem lóg!
Aki gazdag, erényes!
A pénzzel együtt kapja az ember a pénznek betegségeit.
A bánat formál bennünket, nem az öröm, a bánat az aláfestés, a refrén. Az öröm mulandó.
Sohasem szabadulunk meg a szorongástól, ha úgy véljük: annyiszor ítélnek meg bennünket, ahányszor ránk pillantanak.