Ugyan, mit tudsz te egyáltalán a fájdalomról? Ahhoz legalábbis belenézni kellene tudnod az én szívembe.

Amikor szeretünk, mindig jobbak szeretnénk lenni, mint amilyenek vagyunk.

Megtehetjük, hogy csak hátrálunk és hátrálunk, amivel mindörökké sarokba szoríttatjuk magunkat, vagy előállhatunk, és akkor és ott találkozhatunk az ellenséggel, ahol mi akarunk.

Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak.