Egy sofőr kereket cserél. A szomszéd kertből kijön egy kisgyerek, és nézi a szerelést, de közben mindenre megjegyzést tesz. Amikor a pasas előszedi a csavarkulcsot, a gyerek odaszól:
– A papámnak ebből kettő van.
S ez így megy megállás nélkül. Bármihez nyúl is az autós, a gyerek megjegyzi:
– A papámnak ebből kettő van.
A vezető végre befejezi a szerelést és odamegy egy fához, hogy könnyítsen magán. A kissrác most is nézi.
– Ide figyelj, kiskomám – mondja bosszúsan a fickó – nehogy már azt mondd, hogy a papádnak ebből is kettő van!
– Azt nem… De kétszer ekkora!

Ha az ember fogadalmat tesz, hogy tartózkodni fog valamitől, akkor biztos, hogy éppen arra a valamire vágyik leginkább.

a szólásszabadságért.

Felesleges irigykedni, felesleges azt hajszolni, amivel nem rendelkezel. Inkább úgy kell viselkedned, mintha mindened meglenne; a lényeg az, hogy csinálj úgy, mintha már eleve minden a tiéd lenne.

A szabad kapcsolatok tartósak. Mint a világot járt vándormadarak, hosszú idő után újra összejönnek, s elmesélik egymásnak, mit láttak.

Ebben a nyamvadt világban semmi se ér egy hajítófát sem, ha nem oszthatjuk meg valakivel.

Az emberi természet már csak olyan, hogy ha tüzet lát, tüstént odarohan: vagy segíteni, vagy gyönyörködni benne.

Az ember alkalmazkodik – lényegében mindenhez. Hozzászokik. Nincs jó vagy rossz, állapotok vannak. A hozzáálláson múlik, jónak vagy rossznak ítéled-e a helyzetet.

A nyuszika megy a sivatagban, és már majdnem éhenhal, mikor szomjanhal.