Az ember arra ítéltetett, hogy újra és újra elkövesse hibáit, mert csak a tapasztalatból hajlandó okulni.

Boldog, aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy igaza legyen, mert senkinek sincs igaza, és mindenkinek igaza van.

Az igazi szerelem útja egyszer sem sima.

Az anyós így szól a vejének:
– Ha annyira utálsz engem, miért van kirakva a képem a kandallótok fölé?
– Csak azért, hogy a gyerekeket elriasszam a tűzzel játszástól!

A bohóc nem én vagyok. De ez a szörnyeteg társadalom nem ismeri fel, hogy ki az, aki azért viselkedik komolyan, hogy elrejtse őrültségét.