Néha reggel tánc, estve pedig lánc.
Néha reggel tánc, estve pedig lánc.
Minden művészet csak valaminek a kifejezése.
Aki a szerelemben óvatos, lehet, hogy sohasem lesz igazán boldog.
Ha a férfi elválik a feleségétől, rendesen hibásak – mindhárman.
a kiscicákért.
Kiábrándító volt. De az emberek túlteszik magukat a csalódáson. Különben mind felakasztanánk magunkat, nem?
Az első szerelemben a lelket jóval a test előtt vesszük el, később a testet ragadjuk el a lélek előtt, és néha a lélekre már egyáltalán nem is kerül sor.
A töprengés éppoly veszedelmes, mint a félelem.
Az az ember, aki nem küzd néha, halott.
„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!
Mindenkire rákerül a sor – mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.
A gyönge nem harcol. Aki erősebb, harcol talán egy óra hosszat. A még erősebb hosszú évekig küzd. De egész életén át küzd a legerősebb. A legerősebb nélkülözhetetlen.