Az ember csak komikus öregasszony korában érti meg, mit jelent tizenhét évesnek lenni.

Minden cinikus emberben egy kiábrándult idealista lakozik.

A nők mindig igazak, mert még legnagyobb hazugságaikban is természetes érzésük parancsának engedelmeskednek.

Szerelem: külön kínokból születő közös.

Székely utazik a vonaton, de nincs jegye. Az ellenőr az első állomáson lerúgja a vonatról, de neki sikerül újra felkapaszkodnia. A következő állomáson megismétlődik a jelenet, majd mikor már vagy harmadszor rúgja le a vonatról, megkérdi az ellenőr:
– Tulajdonképpen hova akar menni?
– Brassóba, már ha kibírja a fenekem.

Vásároljátok meg azt, a mire nincs szükségtek, és rövid idő múlva kénytelenek lesztek eladni azt, a mire szükségetek van.

Cseng a telefon a tűzoltóságon.
– Jöjjenek azonnal, kigyulladt a házam!
– Próbálta már vízzel lelocsolni?
– Igen.
– És sikerült eloltani?
– Nem.
– Akkor fölösleges kimennünk, mi is csak ezt tudnánk csinálni.

Időbe telik (…), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.

Érzelmeink hatással vannak ránk, de nem szükségszerű, hogy az orrunknál fogva vezessenek minket.

Van egy hely, amelyet neked kell betöltened, és amelyet senki más nem tölthet be rajtad kívül; valami, amit neked kell megtenned, amit senki más nem tehet meg.

Az oroszlánkirály kihirdeti, hogy aki le mer ugrani a hegyről, annak adja a lányát.
Felmegy a sakál, gondolkozik, nem mer leugrani.
Felmegy a leopárd, gondolkozik, nem mer leugrani.
Felmegy a medve, gondolkozik, PUFF!!!
– Jól van medve, elnyerted a lányom – szól az oroszlánkirály.
– Jó, de előbb megverem, aki lelökött – válaszol a medve.