A szerelem sokára alakul ki, amikor két ember kezdi megismerni és tisztelni egymást, és egyforma dolgok iránt érdeklődik.

A férfi boldogsága: „Én akarok!”, a nő boldogsága: „Ő akar.”

Semmi sem oly megalázó, mint amikor azt kell látnunk, hogy a butáknak sikerül, amiben mi kudarcot vallunk.

Megkérdezi Móricka az apukáját:
– Apa! Engem is a gólya hozott?
– Igen kisfiam!
– És anya szép volt?
– Igen kislányom!
– Akkor miért a gólyával szeretkeztél?

Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.

Ha valaki azt mondja neked, hogy hülye vagy, lehet, hogy nagyon szeret téged.

Az anyós mereven néz a tükörbe:
– Istenem, de csúnya vagyok!
– Csak ne panaszkodjon mama. Maga csak akkor látja az arcát, amikor a tükörbe néz. Én meg egész évben…

A megbocsátás olyan, mint egy kétsávos út: amikor megbocsátunk valakinek, magunknak is megbocsátunk.

Gyakran előfordul, hogy az álmunkban zseniálisnak tetsző gondolat felébredvén értelmetlen szózagyvaléknak bizonyul.