A béke azokra talál rá, akik rálépnek a szeretet útjára, akik a szeretet zarándokútját járják, nem pedig azokra, akik a hatalom és a pozíció útján próbálnak előrehaladni.

Az az ember, aki nem járta meg szenvedélyeinek poklát, nem is küzdötte le őket soha.

Az ember sorsa gyakran jóval a halála előtt véget ér, a sors végének pillanata nem azonos a halál pillanatával.

Ember bemegy a vendéglőbe és levest kér:
– Pincér! Kóstolja meg ezt a levest!
– Miért? Talán légy van benne???
– Nem, csak kóstolja meg!
– Ne tán el van sózva??
– Nem, csak kóstolja meg!
– Jó, de hol a kanál??
– Hoppáááááá!

Még azt sem tudjuk a halálról, hogy vajon nem a legnagyobb jó-e, mégis úgy félünk tőle, mintha biztosan tudnánk, hogy a legnagyobb rossz.

A tűzoltóságon a laktanyaparancsnok kényelmesen lesétál a beosztottaihoz, leül, iszik egy kávét, elszív egy cigit, majd megszólal:
– No, fiúk, lassan lehet szedelőzködni. Ég az APEH.

Sok ember élete fogytáig vár az alkalomra, hogy a maga módja szerint jó lehessen.

A derék emberek nagyon szigorúan ítélnek magukról.

A székelyek és a kínaiak háborúban állnak egymással. A császári követ átmegy a székelyekhez, és megkérdezi, hányan vannak.
– 1500 vagyunk, mind vérre éhesek. És ti hányan vagytok?
– Egymillióan – válaszol a követ.
– Hú, Józsi bá nagy baj van. – mondja a székely – Hová fogjuk azt a sok halottat temetni???