A szöszit elviszi a barátja moziba. A mozi bejárata felett a fényreklám a következőket hirdeti:
Két óra izgalom! Két óra borzongás! Két óra kikapcsolódás! Két óra igazi szórakozás!
Mire a szöszi:
– Megőrültél? Ide hoztál? Csak nem képzeled, hogy nyolc órán keresztül a moziban ülök?!

Van olyan szépség, amely sokkal vonzóbb tökéletlenségében, mint teljes befejezettségében.

A rövidlátó, szemüveges tanárnő kezdi elveszíteni a türelmét.
– Te, ott hátul. Mikor volt az Aranybulla?
– Tudom is én…
– Mikor volt a tatárjárás?
– Tudja a fene.
– De hiszen ezt a múlt órán tanultuk. Mit csináltál tegnap este?
– A kocsmában voltam. Megittunk pár üveg sört a haverokkal.
– És… és ezt csak így kijelented? Hogyan akarsz átmenni a vizsgán?
– Sehogy. Én a vízvezetékszerelő vagyok, és a fűtőtestet jöttem megjavítani.

A versenyzés akkor jó, ha soha nem tudod igazán, mi fog történni.

– Két szőke nő találkozik.
Az egyik kérdezi a másiktól:
– Hova mész?
– Egy reinkarnációs tanfolyamra.
– Hülye vagy? Hisz az drága.
– Nem baj. Egyszer élünk. Nem?

Az a bölcs, aki tudja, mit tud, és tudja, mit nem akar.

Utasok vagyunk… de az élet nemcsak utazás, hanem szobrászmunka is: valami szépet kihozni önmagunkból, az élő anyagból – s ezt a környezetünkre is kiterjeszteni.