Fazekas korongról, varga kaptájárul.
A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket.
Vigyázz azokkal, akik azt hangoztatják, mennyire őszinték!
A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.
a tiszta ivóvízért.
Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.
Hosszú szárú rózsát bárki küldhet a szerelmének, forró szavakat is sugdoshat a fülébe, de ki az, aki hajlandó a hányást felmosni a szerelme után?