Az emberek hibái mindig megfelelnek annak a körnek, amelybe tartoznak.

Nem úgy kerülünk ki a szakadékból, hogy másokat is belerántunk. Nekünk kell kimásznunk.

A testnek és a léleknek új kihívásokra van szüksége.

A határ mindig ott van, ahol tudom és érzem, hogy ártok magamnak vagy a másik embernek.

A bűnösnek, ha érzi, hogy az egész szerencsétlenségnek ő az oka, rosszabb, mint az ártatlannak.

Némelyik idő olyan, hogy egy egész hónapot odaadsz belőle egy fél garasért; de van, amiből egy fél órát sem lehet semmi pénzzel megfizetni.

– Hogy lehet az, hogy 4 szőke nő szalad egy ernyő alatt és nem áznak meg?
– Nem esik az eső.

Olyan korban élünk, és ezt tudomásul kell vennünk, amelyben nem az érték érvényesül, hanem az érvényesülésnek van értéke.

Szólni nem mertem, mert a szemem gyanúsan égett, és féltem a könnyek lehetőségétől, ha esetleg ki merem nyitni a számat, biztosan kibukna rajta a fájdalom.

A bűntudat megbénítja az embert, csökkenti ellenálló képességét, védtelenebbé teszi az elnyomással szemben.