A megosztott öröm kettős öröm, a megosztott bánat fél bánat.

Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat.

Nem minden asszony harap a tiltott fa gyümölcsébe, de mind kíváncsi az ízére.

Mindent nyomtalanul elfúj a szél, ami megtörténhetett volna, de nem történt meg. (…) Úgy alakul az élet, ahogy mi alakítjuk.

Azok az emberek vagyunk, akik sok mindent el tudunk tűrni, de van, amikor minden megtelik, és nem fér bele semmi.

Borzalmas látni, hogy valaki semmiségekért remeg, és ugyanakkor érzéketlen a legnagyobb dolgokkal szemben.

A székely gyerekek az iskolában a kijelentő és a felszólító módot tanulják. A tanító néni példát mond:
– Van egy kijelentő mondat: „A szekér elindul.”. Na, Áron, hogy lesz ebből felszólító mondat?
– Gyű, te!

A féltékeny feleség egy cetlit talál a férje zsebében, rajta egy telefonszámmal. Felveszi a telefont, beüti a számot, majd amikor felveszik, köszönés és bemutatkozás nélkül belevisít:
– Mindent tudok, te cafka!
Mire a válasz a kagylóból:
– Rendben van, de akkor miért tetszett a tudakozót hívni?

– Jean, hozza be a baltát!
– Minek uram?
– Embert akarok faragni magából!