Hosszú szárú rózsát bárki küldhet a szerelmének, forró szavakat is sugdoshat a fülébe, de ki az, aki hajlandó a hányást felmosni a szerelme után?

A bölcs nem úgy elégedett, hogy barát nélkül akarjon meglenni, hanem úgy, hogy meglehessen nélküle.

A rövidlátó, szemüveges tanárnő kezdi elveszíteni a türelmét.
– Te, ott hátul. Mikor volt az Aranybulla?
– Tudom is én…
– Mikor volt a tatárjárás?
– Tudja a fene.
– De hiszen ezt a múlt órán tanultuk. Mit csináltál tegnap este?
– A kocsmában voltam. Megittunk pár üveg sört a haverokkal.
– És… és ezt csak így kijelented? Hogyan akarsz átmenni a vizsgán?
– Sehogy. Én a vízvezetékszerelő vagyok, és a fűtőtestet jöttem megjavítani.

Az embernek nem kell annyira halálosan komolyan vennie önmagát.

A megbocsátáshoz nem kell hívő embernek lennünk. Csak jó embernek. Ez is sok? Akkor rendes embernek. Aki nem őrizgeti magában az összes rosszat, amit átélt.

Nem az a gazdag, akinek sok mindene van, hanem aki sokat ad.

Nyuszika és a róka találkoznak az erdőben.
Nyuszika köszön:
– Szia vöröske!
– Te engem ne vöröskézz le!
– Miért, jobb lenne, ha lerókáználak…..!?!

A középszerűség halhatatlan, és a hitványság örökkévaló.

A szerelem ott kezdődik, mikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában szinte az elviselhetetlenségig fokozódik.