A férj anyósa temetéséről ballag hazafelé. Egyszer csak lezuhan mellette egy tégla és majdnem agyonüti. A férj ijedten ugrik félre, aztán felnéz az égre, és így szól:
– Mi az mama, már fent van?

Nyugodt tempóban halad az autós a városban, amikor indexelés nélkül elévág egy nő. A sofőrnek minden tudására szüksége van, hogy elkerülje az ütközést. A következő lámpánál megszólítja a nőt:
– Hölgyem, nem tud indexelni?
– Indexelni tudok, csak vezetni nem.

Hanem hát a harag rossz tanácsadó, de a büszkeség még rosszabb.

Álom: játék, mint az élet… Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is.

Mindenki arra gondol, hogy megváltoztatja a világot, de arra senki sem gondol, hogy magát változtassa meg.

A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.

Jobban szeretem a Facebookot a valódi emberekkel folytatott társalgásnál, mert itt nem kell megvárnom, hogy valaki befejezze a mondandóját, mielőtt valami bárgyú, irreleváns megjegyzést tennék.

Ha különbözöm tőled, azzal távolról sem sértelek, inkább gazdagítalak.

Veszedelmes lelkiismeretlenség: az időt nem becsülni.

A magány ellentétpárja (…) nem az, hogy nem vagy egyedül. Hanem a meghitt közelség.