Ábrándjainkat néha olyan szomorúan siratjuk, mint a halottakat.

A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság.

– A boldogság relatív. (…) És csak utólag ismerhető fel. Sose tudjuk, hogy boldogok vagyunk, csak azt, hogy boldogok voltunk.

Nem az a fontos, hogy velünk mit tesznek, hanem az, hogy mi mit teszünk.

Székely utazik a vonaton, odaszól neki egy paraszt bácsi:
– Húzza fő’ az ablakot báttya, mer odakünn hideg van.
Székely felhúzza az ablakot, de megkérdi:
– És most odakünn meleg van?

Úgy érzem, legjobb volna így maradni egy életen át: csak néznélek, boldogan, elégedetten.

Változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.

Én már ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek, vagy egyáltalán nem felejtek.