Férfi keresztnevek eredete és jelentése

All | A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V X Z
ABA
török-magyar eredetű; jelentése: apa.

ABÁD
az Aba -d kicsinyítőképzős származéka.

ABBÁS
latin eredetű; jelentése: apa, apát.

ABBOT
héber eredetű; jelentése: apa.

ABDIÁS
héber-görög eredetű; jelentése: Isten szolgája.

ÁBEL
héber eredetű; jelentése: lehelet, mulandóság.

ABELÁRD
francia eredetű; jelentése: méhész.

ABOD
az Aba képzős származéka.

ABONY
az Aba -ny kicsinyítőképzős származéka.

ABOS
az Aba -s kicsinyítőképzős származéka.

ÁBRAHÁM
héber eredetű; jelentése: a tömeg, a sokaság atyja.

ÁBRIS
az Ábrahám becézett, kicsinyítőképzős alakjából.

ABSA
héber eredetű; jelentése: apa.

ABSOLON
héber eredetű; jelentése: a béke atyja.

ACHILLES
görög-latin eredetű; jelentése: a kígyó fia.

ACSÁD
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ADALBERT
germán eredetű; jelentése: nemes fény; fénylő nemesség.

ÁDÁM
sumér-héber eredetű; jelentése: atyám.

ADELMÁR
germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való, híres.

ADEODÁT
latin eredetű; jelentése: Istentől adott.

ADOLÁR
germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való férfi.

ADOLF
germán eredetű; jelentése: nemes + farkas.

ADONISZ
görög eredetű; jelentése: csinos, jóképű, gavallér.

ADONY
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ADORJÁN
latin eredetű; jelentése: Hadria városából való férfi.

ADRIÁN
az Adorján eredetibb változata.

AGÁD
török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

AGAPION
görög eredetű; jelentése: szeretett.

AGATON
görög eredetű; jelentése: jó, nemes.

AGGEUS
héber eredetű; jelentése: ünnepi, vidám.

AGMÁND
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ÁGOST
latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

ÁGOSTON
latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

ÁHIM
héber eredetű; jelentése: Jahve felkelt.

AHMED
arab eredetű; jelentése: dicséretre méltó.

AJÁD
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

AJTONY
török-magyar eredetű; jelentése: arany.

AKÁCS
görög-latin-magyar eredetű; jelentése: ártatlan.

ÁKOS
török-magyar eredetű; jelentése: fehér sólyom.

ALADÁR
>1. – török eredetű; jelentése: testőrhadnagy; 2. – germán eredetű; jelentése: mindenben hatalmas; 3. – iráni eredetű; jelentése: elöljáró.

ALADIN
germán eredetű; jelentése: kis öreg.

ALAJOS
germán-latin eredetű; jelentése: egész + bölcs.

ALÁN
breton-angol eredetű; jelentése: (bizonytalan).

ALÁRD
germán eredetű; jelentése: nemes, kemény.

ALBERT
német eredetű; jelentése: nemes, fényes.

ALBIN
1. – latin eredetű; jelentése: fehér; 2. – germán eredetű; jelentése: nemes barát.

ALDÁN
angol-német eredetű; jelentése: egyik ágon dán származású.

ALDÓ
az Ald- kezdetű germán nevek közös becézőjéből önállósult.

ÁLDOR
germán eredetű; jelentése: nemes uralkodó.

ALEX
görög-latin eredetű; jelentése: harcra kész férfi.

ALFONZ
germán eredetű; jelentése: nemes, készséges; harcra kész.

ALFRÉD
germán eredetű; jelentése: tündér, tanács.

ALGERNON
angol költői névadás.

ALI
arab eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

ALMÁR
germán eredetű; jelentése: nemessége által híres.

ÁLMOS
1. – magyar eredetű; jelentése: álombeli, megálmodott; 2. – török eredetű; jelentése: vétel; 3. – bolgár eredetű; jelentése: magasztos.

ALPÁR
török-magyar eredetű; jelentése: hős férfi.

ALVIÁN
orosz eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ALVIN
germán eredetű; jelentése: nemes barát.

AMADÉ
latin eredetű; jelentése: szeresd az Istent!

AMAND
latin eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

AMBOS
az Ambrus régi -s kicsinyítőképzős formája.

AMBRUS
görög eredetű; jelentése: halhatatlan.

ÁMON
héber eredetű; jelentése: igazmondó; művész.

ÁMOS
héber eredetű; jelentése: terhet vivő, megrakott.

ANASZTÁZ
görög eredetű; jelentése: a feltámadott.

ANATOL
görög eredetű; jelentése: napkeleti országból való.

ANDOR
görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ANDOS
az András régi becéző formájából önállósult.

ANDRÁS
görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ANDRÉ
görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ANGELUS
görög-latin eredetű; jelentése: Isten követe, angyal.

ANGUSZ
kelta eredetű; jelentése: kivételes, kiváló, kiemelkedő.

ANTAL
latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.

ANTIGON
görög eredetű; jelentése: nemessége által kiemelkedő.

ANTOS
az Antal régi -s kicsinyítőképzős formája.

ÁNYOS
görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ANZELM
germán eredetű; jelentése: az istenség védelme alatt álló.

APOLLINÁR
latin eredetű; jelentése: Apollóhoz hasonló.

APOR
magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

APOSTOL
görög eredetű; jelentése: követ, küldött, apostol.

APRÓD
magyar eredetű; jelentése: apród, fegyverhordozó.

ARCHIBALD
germán eredetű; jelentése: igazi, merész, hős férfi.

ARÉTÁSZ
görög eredetű; jelentése: keresztény királyok neveiből.

ARIÁN
latin eredetű; jelentése: hadriai.

ARIEL
héber eredetű; jelentése: Isten oroszlánja; Isten tűzhelye.

ARION
görög eredetű; jelentése: a gyors, az erős.

ARISZTID
görög-latin eredetű; jelentése: nemes származású.

ARKÁD
görög-latin eredetű; jelentése: Árkádiából való férfi.

ÁRKOS
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ARLEN
ír-gall eredetű; jelentése: biztosíték, zálog, ígéret.

ARMAND
Herman francia megfelelője.

ÁRMIN
latin eredetű; jelentése: hadi férfi.

ARNOLD
germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.

ARNÓT
germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.

ÁRON
héber eredetű; jelentése: ihletett, tisztánlátó.

ÁRPÁD
magyar eredetű; jelentése: árpa.

ARSZLÁN
török-magyar eredetű; jelentése: oroszlán.

ARTEMON
görög eredetű; jelentése: ép, egészséges.

ARTÚR
kelta-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ARVID
svéd eredetű; jelentése: sas a viharban.

ARZÉN
görög-latin eredetű; jelentése: erőteljes, férfias.

ASZTER
görög eredetű; jelentése: csillag.

ATÁD
török-magyar eredetű; jelentése: apa.

ATANÁZ
görög eredetű; jelentése: halhatatlan.

ATILLA
gót eredetű; jelentése: szeretett atyánk.

ATLASZ
görög-arab eredetű; jelentése: szövetfajta; sima

ATOS
magyar eredetű; jelentése: apa.

ATTILA
gót eredetű; jelentése: szeretett apánk.

AURÉL
latin eredetű; jelentése: aranyos.

AURÉLIÁN
latin eredetű; jelentése: az Aurelius nemzetséghez tartozó férfi.

AVENÁR
héber eredetű; jelentése: apa, szövétnek.

AXEL
héber-dán-svéd eredetű; jelentése: a béke atyja.

AZÁR
héber-görög eredetű; jelentése: akit Jehova segít.

BÁCS
török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

BAGAMÉR
szláv eredetű; jelentése: isten, béke.

BAJÁN
török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.

BAJNOK
magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BALABÁN
török-magyar eredetű; jelentése: karvaly.

BALAMBÉR
vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BALÁR
magyar eredetű; jelentése: bolgár.

BALÁZS
latin-magyar eredetű; jelentése: királyi.

BALDÓ
német eredetű; jelentése: merész.

BALDVIN
német-angol eredetű; jelentése: bátor barát.

BÁLINT
latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

BALTAZÁR
asszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.

BÁN
magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

BANDÓ
az András önállósult becézője.

BÁNK
a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka.

BÁNOS
a Bán kicsinyítőképzős származéka.

BARABÁS
görög-szláv eredetű; jelentése: Abbasz fia.

BARDÓ
germán eredetű; jelentése: csatabárd, farkas.

BARNA
a Barnabás önállósult magyar rövidülése.

BARNABÁS
arámi-héber eredetű; jelentése: a vigasztalás fia.

BARÓT
török-magyar eredetű; jelentése: menyét, nyest.

BARS
magyar eredetű; jelentése: bors.

BARTAL
arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.

BARTOLÓMEÓ
héber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves.

BARTOS
a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.

BATÓ
magyar eredetű; jelentése: buzogány.

BÁTONY
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BÁTOR
török-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BAZIL
görög-latin eredetű; jelentése: királyi.

BAZSÓ
a Bazil régi magyar formájából.

BECSE
török-magyar eredetű; jelentése: kánya.

BEDŐ
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BEKÉNY
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BEKŐ
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BÉLA
1. – magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész; 2. – török eredetű; jelentése: előkelő; 3. – héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.

BELIÁN
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BELIZÁR
germán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.

BENCE
latin eredetű; jelentése: győztes.

BENDE
a Benedek becéző rövidüléséből.

BENDEGÚZ
hun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.

BENE
a Benedek régi magyar becézőjéből.

BENEDEK
latin eredetű; jelentése: áldott.

BÉNI
a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.

BENIGNUSZ
latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.

BENJÁMIN
héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.

BENKE
a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

BENKŐ
a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

BENŐ
a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

BERCEL
bolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.

BERENGÁR
germán eredetű; jelentése: medve, lándzsa.

BERÉNY
magyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.

BERGER
francia eredetű; jelentése: pásztor, juhász.

BERISZLÓ
szláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége.

BERNÁT
germán eredetű; jelentése: erős, mint a medve.

BERTALAN
arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.

BERTOLD
germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.

BERTRAM
germán eredetű; jelentése: ragyogó, holló.

BESE
török-magyar eredetű; jelentése: kánya.

BOÁZ
héber eredetű; jelentése: erős.

BOCSÁRD
német-magyar eredetű; jelentése: erős védelmező.

BOD
török-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.

BÓDOG
magyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.

BODOMÉR
török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BODONY
magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.

BODOR
magyar eredetű; jelentése: göndör.

BOGÁT
szláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag.

BOGÁTA
– szláv-magyar-latin eredetű; jelentése: gazdag

BOGDÁN
szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

BÖKÉNY
török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.

BOLDIZSÁR
asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.

BONIFÁC
latin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő.

BÓNIS
a Bonifác régi magyar becézőjéből.

BORBÁS
a Barabás alakváltozata.

BORISZ
orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.

BORS
magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BOTÁR
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BOTOND
magyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos.

BOTTYÁN
Bothianus hitvalló nevéből.

BOZSIDÁR
szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

BRÚNÓ
ófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve.

BRÚTUSZ
latin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.

BUDA
magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

BULCSÚ
török-magyar eredetű; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó.

BUZÁD
magyar eredetű; jelentése: búza.

CECIL
a Cecilián becéző rövidüléséből önállósult.

CECILIÁN
latin-francia eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó férfi; vak.

CELESZTIN

CÉZÁR
etruszk-latin eredetű; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.

CICERÓ
latin eredetű; jelentése: borsó.

CIPRIÁN
latin eredetű; jelentése: Ciprus szigetéről származó férfi.

CIRILL
görög-latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek szentelt.

CIRJÉK
görög eredetű; jelentése: az uralkodóhoz tartozó.

CÍRUS
perzsa-görög-latin eredetű; jelentése: uralkodó, Nap.

CSABA
török-magyar eredetű; jelentése: pásztor, kóborló.

CSÁK
török-magyar eredetű; jelentése: ütő.

CSANÁD
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSÁT
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSATÁD
magyar eredetű; jelentése: csata.

CSATÁR
1. – magyar eredetű; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája. 2. – szláv eredetű; jelentése: pajzskészítő.

CSATÓ
magyar eredetű; jelentése: csat.

CSEGŐ
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSEKE
török-magyar eredetű; jelentése: húzó, vivő.

CSENGER
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSÉPÁN
az István szláv eredetű, régi magyar alakváltozata.

CSEPEL
magyar eredetű; jelentése: sarjadékerdő.

CSOBÁD
a Csaba kicsinyítőképzős származéka.

CSOBÁN
török-magyar eredetű; jelentése: pásztor.

CSOMBOR
magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

CSONGOR
török-magyar eredetű; jelentése: vadászmadár.

CSÖRSZ
szláv eredetű; jelentése: ördög.

DAGOBERT
germán eredetű; jelentése: ragyogó, mint a nap.

DAGOMÉR
germán eredetű; jelentése: híres, mint a ragyogó nap.

DALIBOR
cseh eredetű; jelentése: (ismeretlen).

DALTON
óangol eredetű; jelentése: völgyből való.

DAMÁZ
görög eredetű; jelentése: szelídítő, legyőző.

DAMJÁN
görög-latin eredetű; jelentése: a népből származó; legyőző.

DAMOS
a Damján rövidített, kicsinyítőképzős alakváltozata.

DÁNIEL
héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.

DANILÓ
a Dániel szláv megfelelője.

DÁNOS
a Dániel régi magyar kicsinyítőképzős származéka.

DANTE
latin eredetű; jelentése: kitartó, állhatatos.

DÁRIUS
latin-perzsa-görög eredetű; jelentése: hatalmas.

DÁVID
héber eredetű; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítő.

DELI
magyar eredetű; jelentése: dalia, vitéz.

DEMÉNY
a Demjén régi magyar alakváltozata.

DEMETER
görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének ajánlott.

DEMJÉN
a Damján önállósult alakváltozata.

DÉNES
görög eredetű; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szőlő istenének ajánlott.

DEODÁT
az Adeodát rövidüléséből önállósult.

DETRE
germán eredetű; jelentése: nép + hatalmas.

DÉVALD
germán eredetű; jelentése: nép + merész.

DEZSÉR
a Dezső régi magyar alakja.

DEZSŐ
latin-magyar eredetű; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.

DIOMÉD
görög eredetű; jelentése: Istentől elhatározott, Isten akarata szerint való.

DITMÁR
germán eredetű; jelentése: nép + híres.

DOMÁN
kun-magyar eredetű; jelentése: köd.

DÖME
a Dömötör rövidült formájának kicsinyítőképzős származéka.

DOMICIÁN
latin eredetű; jelentése: legyőző, meghódító.

DOMINIK
latin-szláv eredetű; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek szentelt.

DOMOKOS
a Domonkos önállósult alakváltozata.

DOMONKOS
latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.

DOMOS
a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítőképzős származéka.

DÖMÖTÖR
a Demeter magyar alakváltozata.

DONALD
skót-kelta eredetű; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias.

DONÁT
latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.

DORIÁN
angol eredetű; jelentése: dór férfi.

DORMÁN
besenyő eredetű; jelentése: (ismeretlen).

DUKÁSZ
görög eredetű; jelentése: vezér, vezető.

DUSÁN
délszláv eredetű; jelentése: lélek.

EDE
az Edvárd német rövidüléséből önállósult.

EDGÁR
ószász-angol eredetű; jelentése: vagyon + dárda.

EDIZON
angolszász eredetű; jelentése: Ádám leszármazottja.

EDMOND
germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.

EDÖMÉR
kun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

EDVÁRD
germán eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.

EDVIN
germán eredetű; jelentése: az örökös barátja.

EFRAIM
héber eredetű; jelentése: kettős termés, kettős örökség.

EGBERT
germán eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.

EGMONT
germán eredetű; jelentése: fegyver + védő.

EGON
az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézőjéből önállósult.

EGYED
görög-magyar eredetű; jelentése: pajzshordozó.

ELEK
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ELEMÉR
vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ÉLIÁS
héber-görög-latin eredetű; jelentése: Jahve az én Istenem.

ELÍGIUSZ
latin eredetű; jelentése: kiválasztott.

ELIHU
héber eredetű; jelentése: Isten az Úr.

ELIZEUS
héber eredetű; jelentése: Isten a szabadulás.

ELLÁK
hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ELMÁR
germán eredetű; jelentése: mindenütt híres.

ELMÓ
az Elmár becézőjéből önállósult.

ELŐD
magyar eredetű; jelentése: elsőszülött, ős.

ELTON
angol eredetű; jelentése: öreg faluból való.

EMÁNUEL
héber eredetű; jelentése: velünk az Isten.

EMIL
latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.

EMILIÁN
latin eredetű; jelentése: az Aemilius nemzetségből származó férfi.

EMŐD
magyar eredetű; jelentése: anyácska.

ENDRE
német-szláv-magyar eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ÉNEÁS
görög-magyar eredetű; jelentése: mondai hős nevéből.

ENGELBERT
germán eredetű; jelentése: híres az angolok között.

ENGELHARD
germán eredetű; jelentése: vakmerő az angolok között.

ÉNOK
héber eredetű; jelentése: a felszentelt.

ERAZMUS
görög-latin-holland eredetű; jelentése: óhajt, kíván.

ERHARD
germán eredetű; jelentése: becsület + erős.

ERIK
alnémet-északi germán eredetű; jelentése: nagyrabecsült.

ERNÁK
hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ERNŐ
ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott.

ERNYE
török-magyar eredetű; jelentése: férfi.

ERVIN
germán eredetű; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejű jó barát.

ETE
magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

ETELE
hun-magyar eredetű; jelentése: szeretett apánk.

EUGÉN
görög-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből való.

EUSZTÁK
görög-latin eredetű; jelentése: dús kalászú, termékeny.

EUTIM
görög eredetű; jelentése: nemes + tisztelet.

ÉVALD
germán eredetű; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó.

EVARISZT
görög eredetű; jelentése: derék, ügyes, legjobb.

EZÉKIEL
héber eredetű; jelentése: az Isten erős, hatalmas.

ÉZSAIÁS
héber eredetű; jelentése: Isten az üdvösség.

ÉZSAU
héber eredetű; jelentése: szőrös, bozontos, nyers, durva.

FÁBIÁN
latin eredetű; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó férfi.

FÁBIUSZ
latin eredetű; jelentése: babtermelő; Fabia városából való.

FABÓ
a Fábián régi magyar kicsinyítőképzős származéka.

FARKAS
magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

FAUSZTUSZ
latin eredetű; jelentése: szerencsés.

FEDOR
a Teodor orosz megfelelőjéből.

FELICIÁN
latin eredetű; jelentése: boldog.

FÉLIX
latin eredetű; jelentése: boldog.

FERDINÁND
germán eredetű; jelentése: béke + merész.

FERENC
francia-latin eredetű; jelentése: francia.

FIDÉL
latin eredetű; jelentése: hűséges.

FILEMON
görög eredetű; jelentése: barátságos, nyájas, szíves érzelmű.

FILIBERT
germán eredetű; jelentése: messze földön híres.

FILOMÉN
görög eredetű; jelentése: szeretett.

FIRMIN
latin eredetű; jelentése: szilárd jellemű.

FLORENTIN
latin eredetű; jelentése: virágzó, tekintélyes.

FLÓRIÁN
latin eredetű; jelentése: virágos, virágzó.

FLÓRIS
a Flórián -s kicsinyítőképzős származéka.

FODOR
magyar eredetű; jelentése: göndör hajú.

FOLKUS
1. – német-magyar eredetű; jelentése: nép + híres; 2. – latin-francia eredetű; jelentése: vízityúk, szárcsa.

FÓRIS
a Flóris régi magyar változata.

FORTUNÁT
latin eredetű; jelentése: boldog.

FREDERIK
német eredetű; jelentése: békés, nyugodt.

FRIDOLIN
germán eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.

FRIGYES
német-magyar eredetű; jelentése: béke + hatalom.

FÜLÖP
görög eredetű; jelentése: lókedvelő.

GÁBOR
héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

GÁBRIEL
héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

GÁL
kelta-ír eredetű; jelentése: kakas.

GÁLOS
a Gál régi teljesebb magyar alakja.

GARA
török eredetű; jelentése: héja.

GÁSPÁR
perzsa eredetű; jelentése: kincset megőrző.

GASZTON
germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).

GAZSÓ
a Gáspár régi magyar -ó kicsinyítőképzős alakjából.

GEDEON
héber eredetű; jelentése: harcos, vágó, romboló.

GEDŐ
a Gedeon régi magyar -ő kicsinyítőképzős származéka.

GELLÉN
a Kilián régi magyar változata.

GELLÉRT
német eredetű; jelentése: gerely + kemény.

GEMINIÁN
latin eredetű; jelentése: iker.

GERASZIM
görög eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.

GERÉB
szász-magyar eredetű; jelentése: községi bíró.

GERGELY
görög eredetű; jelentése: éberen őrködő.

GERGŐ
a Gergely magyar alakváltozata.

GERJÉN
görög-német-magyar eredetű; jelentése: legidősebb fiútestvér; legidősebb elöljáró.

GERMÁN
német eredetű; jelentése: dárda, kelevéz; édes testvér

GERŐ
a Gergely és a Gerhard rövidült, -ő kicsinyítőképzős származéka.

GEROLD
germán eredetű; jelentése: dárda + hatalom.

GERZSON
héber eredetű; jelentése: az idegen, a száműzött.

GÉZA
török-német-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

GIBÁRT
német-magyar eredetű; jelentése: adakozó kedvű + erős.

GIDA
a Gedeon név Gideon alakváltozatának rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

GILBERT
német eredetű; jelentése: híres a szabad nemesek fiai között.

GILGAMES
mezopotámiai eredetű; jelentése: (ismeretlen).

GOBERT
germán eredetű; jelentése: Isten segítsége révén híres.

GODVIN
angol-holland eredetű; jelentése: Isten barátja.

GORDON
skót-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).

GORGIÁS
latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

GOTFRID
német eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.

GOTHÁRD
német eredetű; jelentése: Isten segítségével erős.

GOTLÍB
germán eredetű; jelentése: Isten gyermeke.

GRACIÁN
latin eredetű; jelentése: kellemes, kedves, bájos.

GREGORI
görög eredetű; jelentése: éber, szemfüles.

GUJDÓ
német eredetű; jelentése: erdőből származó.

GÜNTER
német eredetű; jelentése: a harcosok seregének vezére.

GUSZTÁV
skandináv-német eredetű; jelentése: a gótok támasza.

GYÁRFÁS
görög-latin eredetű; jelentése: idős férfi.

GYENES
a Dénes régi magyar alakváltozata.

GYÖRE
a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

GYÖRGY
görög-latin eredetű; jelentése: földműves, gazdálkodó.

GYÖRK
a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

GYŐZŐ
a Viktor magyarító lefordítása.

GYULA
bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: magyar méltóságnév.

HAMILKÁR
föníciai eredetű; jelentése: Melkart istenség kegyessége, jóindulata.

HANNIBÁL
föníciai eredetű; jelentése: Baal isten kegyelme.

HANNÓ
ófelnémet eredetű; jelentése: védelem.

HARALD
germán eredetű; jelentése: hadsereg + merész.

HARKÁNY
magyar eredetű; jelentése: harkály.

HARLÁM
orosz eredetű; jelentése: örömtől ragyogó.

HARRI
a Henrik angol becézőjéből alakult.

HARTVIG
germán eredetű; jelentése: merész a harcban.

HASSZÁN
arab eredetű; jelentése: szép.

HEKTOR
görög eredetű; jelentése: uralkodó.

HELIODOR
görög eredetű; jelentése: a napisten ajándéka.

HÉLIOSZ
görög eredetű; jelentése: nap, napisten.

HENRIK
germán eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

HERBERT
germán eredetű; jelentése: hadsereg + fény.

HERMAN
germán eredetű; jelentése: hadi férfi.

HERMÉSZ
görög eredetű; jelentése: beszélni, megmagyarázni.

HEROLD
a Harald német változata.

HETÉNY
magyar eredetű; jelentése: a hetedik gyermek.

HIADOR
a Heliodor régi magyar változata.

HILÁRIUSZ
latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.

HILMÁR
német eredetű; jelentése: a harcban hírnevessé vált.

HIPPOLIT
görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó.

HÓDOS
magyar eredetű; jelentése: hódvadász.

HOLLÓ
magyar eredetű; jelentése: hollófekete haj.

HONORÁTUSZ
latin eredetű; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló, tiszteletreméltó.

HONÓRIUSZ
latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.

HONT
német eredetű; jelentése: kutyatartó, kutyabarát.

HORÁC
görög-latin-német eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.

HUBA
magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

HUBERT
német eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.

HUGÓ
germán eredetű; jelentése: értelmes, intelligens.

HUMBERT
német eredetű; jelentése: ereje által ragyogó.

HÜMÉR
latin-magyar eredetű; jelentése: hűséges.

HUNOR
török-magyar eredetű; jelentése: onogur (népnév).

IBRÁNY
az Ábrahám alakváltozata.

IGNÁC
latin eredetű; jelentése: tűz.

IGOR
német-orosz eredetű; jelentése: Yngvi isten segítségével oltalmazó.

ILÁRION
a Hiláriusz görögös formája.

ILDEFONZ
germán-nyugati gót eredetű; jelentése: harcra kész.

ILIÁN
görög-orosz eredetű; jelentése: nap.

ILLÉS
az Éliás önállósult változata.

ILMÁR
1. – a Hilmár alakváltozata. 2. – a finn Ilmár mondai hős nevéből.

IMBERT
fríz eredetű; jelentése: nagy, hatalmas + ragyogó.

IMMÁNUEL
héber eredetű; jelentése: Isten velünk van.

IMRE
germán eredetű; jelentése: hatalmas, híres, királyi.

INCE
latin eredetű; jelentése: senkinek sem ártó.

IPOLY
görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó.

IRÉNEUSZ
görög-latin eredetű; jelentése: békés.

ISTVÁN
görög-német-magyar eredetű; jelentése: virágkoszorú.

IVÁN
1. – a régi magyar Ivános rövidülése; 2. – orosz eredetű; jelentése: Isten kegyelmes.

IVÓ
1. – germán eredetű; jelentése: tiszafa; 2. – az Iván szláv becézője.

IVOR
1. – ír-skót-velszi eredetű; jelentése: úr, uralkodó; 2. – az Igor ukrán és belorusz változata; 3. – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

IZAIÁS
az Ézsaiás alakváltozata.

IZIDOR
görög-latin eredetű; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.

IZMAEL
héber eredetű; jelentése: Isten meghallgat.

IZOR
az Izidor magyar nyelvújítási alakváltozata.

IZRAEL
héber eredetű; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.

IZSÁK
héber-görög-latin eredetű; jelentése: nevetés.

IZSÓ
1. – az Ézsau alakváltozata; 2. – a József régi Izsóf változatának rövidülése; 3. – az Izsák becézője.

JÁCINT
görög-latin eredetű; jelentése: a virág neve.

JAGELLÓ
lengyel-litván eredetű; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem nevéből.

JAKAB
héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).

JÁKÓ
a Jákob önállósult becézőjéből.

JÁKOB
a Jakab eredeti alakváltozata.

JAKUS
a régi Jakob rövidített, -s kicsinyítőképzős származéka.

JÁNOS
héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.

JANUÁR
latin eredetű; jelentése: Janus istennek szentelt.

JÁRFÁS
a Gyárfás régi magyar alakváltozata.

JÁZON
görög-német-magyar eredetű; jelentése: gyógyulást hozó.

JENŐ
magyar eredetű; jelentése: a hatodik magyar honfoglaló törzs neve.

JEREMIÁS
héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten felemel.

JEROMOS
görög eredetű; jelentése: szent nevű.

JOAKIM
héber eredetű; jelentése: Jahve felkelt.

JÓB
héber eredetű; jelentése: tűrő, üldözött.

JOEL
héber eredetű; jelentése: Jahve az Isten.

JOHANN
héber eredetű; jelentése: Isten kegyes ajándéka.

JÓNÁS
héber eredetű; jelentése: galamb.

JONATÁN
héber eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

JORDÁN
héber eredetű; jelentése: lefelé folyó.

JOZAFÁT
héber eredetű; jelentése: Jahve ítél.

JÓZSEF
héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.

JÓZSIÁS
héber eredetű; jelentése: Isten a védelmezőm.

JÓZSUA
héber eredetű; jelentése: akinek a segítsége Istentől való.

JUKUNDUSZ
latin eredetű; jelentése: kellemes (ember).

JULIÁNUSZ
latin eredetű; jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó férfi.

JULIUSZ
a Juliánusz alakváltozata.

JUSZTIN
a Jusztusz továbbképzett alakja.

JUSZTUSZ
latin eredetű; jelentése: igazságos, igazságszerető ember.

JUTAS
török-magyar eredetű; jelentése: faló, nyelő.

KABOS
a Jakab név régi magyar Jakabos megfelelőjének rövidülése.

KADA
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KADOSA
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KÁIN
héber eredetű; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon.

KAJETÁN
latin eredetű; jelentése: Gaeta városából való férfi.

KÁL
török-magyar eredetű; jelentése: marad.

KÁLEB
héber eredetű; jelentése: merész, bátor, indulatos.

KÁLMÁN
török-magyar eredetű; jelentése: maradék.

KALVIN
latin eredetű; jelentése: kopasz.

KAMILL
latin eredetű; jelentése: nemesi születésű fiúgyermek, aki az áldozatoknál szolgált.

KAMILLÓ
a Kamill olasz megfelelője.

KÁN
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KANDID
latin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.

KANUT
skandináv eredetű; jelentése: előkelő származású férfi.

KAPLONY
török-magyar eredetű; jelentése: tigris.

KAPOLCS
török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KARÁD
török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KARDOS
magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

KARION
görög eredetű; jelentése: Karia tartományból való férfi.

KÁRMÁN
német-magyar eredetű; jelentése: derék ember.

KÁROLY
1. – magyar eredetű; jelentése: karvaly, turul; 2. – germán-latin eredetű; jelentése: legény, fiú.

KARSA
török-magyar eredetű; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse.

KARTAL
török-magyar eredetű; jelentése: kánya, sas.

KASSZIÁN
latin eredetű; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi.

KÁSZON
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KASZTOR
görög eredetű; jelentése: önmagát kitüntető.

KATAPÁN
görög-magyar eredetű; jelentése: feljebbvaló.

KAZIMÍR
lengyel eredetű; jelentése: békealapító; békebontó.

KÁZMÉR
a Kazimír magyarosabb alakja.

KELED
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KELEMEN
latin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.

KELEN
a Kelemen rövidülésének alakváltozata.

KEMENES
magyar eredetű; jelentése: kemencés.

KENDE
kazár magyar eredetű; jelentése: régi kazár méltóságnévből.

KENESE
szláv-magyar eredetű; jelentése: a király vagy a herceg birtoka.

KENÉZ
gót-szláv-magyar eredetű; jelentése: herceg.

KERECSEN
magyar eredetű; jelentése: kerecsensólyom.

KERÉNY
latin eredetű; jelentése: lándzsás.

KERESZTÉLY
latin-magyar eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

KESZŐ
török-magyar eredetű; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.

KEVE
magyar eredetű; jelentése: kövecske.

KEVIN
kelta eredetű; jelentése: kedves, szíves, nemes, szelíd, finom.

KILÉNY
a Kilián régi magyar alakváltozata.

KILIÁN
kelta eredetű; jelentése: szerzetes.

KÍRA
görög-szláv eredetű; jelentése: úr, uralkodó.

KIRILL
a Cirill görögös változata.

KLEOFÁS
görög eredetű; jelentése: az apa dicsősége, hírneve.

KLEON
görög eredetű; jelentése: dicsőség.

KLÉTUS
görög-latin eredetű; jelentése: jó segítő.

KOCSÁRD
a német Gotthárd régi magyarosodott alakja.

KOLOS
német-latin-magyar eredetű; jelentése: iskolához tartozó, tanító, tanuló

KOLUMBÁN
latin eredetű; jelentése: galamb.

KOLUMBUSZ
latin eredetű; jelentése: hímgalamb.

KONRÁD
német eredetű; jelentése: merész + tanács.

KONSTANTIN
latin eredetű; jelentése: Constantius családjához tartozó; szilárd, állhatatos, következetes.

KONT
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KOPPÁNY
török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

KORIDON
latin eredetű; jelentése: Vergilius alkotta irodalmi név.

KORIOLÁN
latin eredetű; jelentése: Corioliból való férfi.

KORNÉL
latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.

KORVIN
latin eredetű; jelentése: holló.

KÓSA
magyar eredetű; jelentése: kos.

KÖTÖNY
török-magyar eredetű; jelentése: élőlény hátsó része.

KOZMA
latin eredetű; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.

KRISTÓF
görög eredetű; jelentése: Krisztust hordozó.

KRISZTIÁN
latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

KUND
magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

KUNÓ
a Konrád német becézőjéből.

KURSZÁN
török eredetű; jelentése: keselyű.

KÜRT
török-magyar eredetű; jelentése: vihar.

LABORC
bolgár-szláv-török eredetű; jelentése: hős párduc.

LADOMÉR
a Vladimir régi magyar formája.

LAJOS
germán-francia eredetű; jelentése: hírnév + háború.

LAMBERT
német eredetű; jelentése: országszerte híres.

LANTOS
magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

LARION
az Ilárion önállósult szláv becézője.

LÁSZLÓ
szláv eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.

LÁZÁR
héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten a segítőm.

LÁZÓ
a Lázár becézőjéből önállósult.

LEANDER
görög-latin eredetű; jelentése: a nép fia.

LEHEL
magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

LÉL
finnugor-magyar eredetű; jelentése: kürtös, kürtfúvó.

LÉNÁRD
germán eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.

LEÓ
görög eredetű; jelentése: oroszlán.

LEON
a Leó görög változatából.

LEONÁRD
német-francia eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.

LEONIDÁSZ
görög eredetű; jelentése: Leon nevű apától származó fiúgyermek.

LEOPOLD
germán eredetű; jelentése: merész a népben és a hadseregben.

LEVENTE
magyar eredetű; jelentése: levő, létező.

LÉVI
héber eredetű; jelentése: szövetség.

LIBERÁTUSZ
latin eredetű; jelentése: felszabadított.

LIBÉRIUSZ
latin eredetű; jelentése: szabad.

LIONEL
francia-angol eredetű; jelentése: oroszlán.

LIPÓT
a Leopold bajor változatából.

LÍVIUSZ
latin eredetű; jelentése: ólomszínű, kékes.

LIZANDER
spártai-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

LORÁND
a Lóránt régies változata.

LÓRÁNT
germán eredetű; jelentése: dicsőség + merész.

LŐRINC
latin eredetű; jelentése: Laurentum vidékéről származó férfi; babérkoszorúval díszített.

LOTÁR
ófrank-német eredetű; jelentése: hírneves harcos.

LUCIÁN
latin eredetű; jelentése: Lucius családjából származó.

LÚCIUSZ
latin eredetű; jelentése: virradatkor született.

LUKÁCS
latin eredetű; jelentése: Luciana tartományból való férfi.

MAGNUSZ
latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas termetű.

MAJLÁT
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

MAKABEUS
héber eredetű; jelentése: kalapácsoló.

MAKÁR
görög eredetű; jelentése: boldog.

MALAKIÁS
héber eredetű; jelentése: angyal, Isten követe, küldöttje.

MANASSÉ
héber eredetű; jelentése: az elfelejtett ember.

MANDEL
germán eredetű; jelentése: mandula.

MANFRÉD
német eredetű; jelentése: erős, férfias, védelmező.

MANÓ
a Mánuel kicsinyítőképzős származékából önállósult.

MÁNUEL
az Emánuel több nyelvben meglévő rövidülése.

MARCELL
latin eredetű; jelentése: Mars istenhez tartozó, neki szentelt.

MARCIÁN
latin eredetű; jelentése: a Martius nemzetséghez tartozó férfi.

MARIÁN
latin eredetű; jelentése: a Marius nemzetséghez tartozó férfi.

MÁRIÓ
a Máriusz olasz változatából.

MÁRIUSZ
latin eredetű; jelentése: férfi.

MÁRK
a Márkus rövidüléséből.

MARKÓ
a Márkus -ó kicsinyítőképzős származékából.

MÁRKUS
latin eredetű; jelentése: Mars hadistenhez tartozó, neki szentelt.

MARÓT
szláv-magyar eredetű; jelentése: Morava menti, morva.

MÁRTON
latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.

MARTOS
a Márton rövidült, kicsinyítőképzős régi magyar származékából.

MÁTÉ
héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.

MÁTYÁS
héber-latin eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.

MAXIM
latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

MAXIMILIÁN
latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

MEDÁRD
német eredetű; jelentése: hatalmas + erős.

MEGYER
magyar eredetű; jelentése: magyar.

MELITON
görög eredetű; jelentése: mézzel teletöltő.

MENDEL
az Emánuel, Immánuel önállósult német változatából.

MÉNRÓT
ismeretlen eredetű; jelentése: a magyarság mondai ősapjának nevéből.

MENYHÉRT
héber eredetű; jelentése: királyi fény.

METÓD
görög-latin eredetű; jelentése: kutatás, nyomozás; csel, furfang.

MIHÁLY
héber eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.

MIKE
a Mikhál (ma: Mihály) régi önállósult becézőjéből.

MIKEÁS
héber-latin eredetű; jelentése: kicsoda olyan, mint az Isten?

MIKES
a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

MIKLÓS
görög-szláv eredetű; jelentése: győzelem + nép.

MIKÓ
a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

MIKSA
a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

MILÁN
szláv eredetű; jelentése: kedves.

MILOS
a Milo- kezdetű szláv nevek kicsinyítőképzős szláv becézőjéből.

MIRKÓ
szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

MIRON
görög eredetű; jelentése: síró; kenet, illatos olaj.

MODESZTUSZ
latin eredetű; jelentése: egyszerű, szerény.

MÓR
a Móric rövidüléséből.

MORGAN
velszi eredetű; jelentése: nagy + világos, tiszta; tengeren született.

MÓRIC
latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.

MÓZES
héber eredetű; jelentése: vízből kihúzott.

NÁNDOR
vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

NAPÓLEON
olasz eredetű; jelentése: Nápoly városából való férfi.

NÁTÁN
héber eredetű; jelentése: Isten adta.

NÁTÁNIEL
héber eredetű; jelentése: Isten adta.

NEMERE
szláv-magyar eredetű; jelentése: nyughatatlan.

NERINA
görög eredetű; jelentése: nedves, vizes.

NESZTOR
görög eredetű; jelentése: mindig hazatérő.

NIKANDER
görög-latin eredetű; jelentése: győztes férfi.

NIKÉTÁS
görög eredetű; jelentése: győztes, diadalmaskodó.

NIKODÉMUSZ
görög-latin eredetű; jelentése: a hadinép legyőzője.

NOÉ
héber eredetű; jelentése: nyugalom ,vigasztalás.

NOEL
latin eredetű; jelentése: karácsonykor született.

NÓNUSZ
latin eredetű; jelentése: kilencedik gyermek.

NORBERT
német eredetű; jelentése: északi fény.

NORMAN
angol eredetű; jelentése: normann férfi, északi ember.

NYÉK
magyar eredetű; jelentése: gyepü, határvidék, ill. az itt lakó népcsoport tagja.

OBERON
francia eredetű; jelentése: tündérek segítségével uralkodó.

ODILÓ
az Ottó önállósult felnémet becézőjéből.

ODISSZEUSZ
görög-latin-magyar eredetű; jelentése: mondai hős neve.

ODÓ
az Ottó önállósult alnémet becézőjéből.

ÖDÖN
germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.

OGUZ
török-magyar eredetű; jelentése: nyíl.

OKTÁVIÁN
latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).

OLAF
skandináv eredetű; jelentése: az ősök ivadéka.

OLIVÉR
latin eredetű; jelentése: olajfaültető.

OMÁR
héber-arab eredetű; jelentése: hegylakó, hegyi lakos, földműves, gazdálkodó, hosszú életű.

OMPOLY
latin-magyar eredetű; jelentése: Ampelum városból való.

OND
magyar eredetű; jelentése: tizedik szülött gyermek.

ORBÁN
latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias ember.

ORBÓ
1. – az Orbán kicsinyítőképzős származéka. 2. – szláv eredetű; jelentése: fűz.

ORESZTÉSZ
görög eredetű; jelentése: hegyi lakó.

ORFEUSZ
görög eredetű; jelentése: árva, egyedüli, magányos.

ORION
görög eredetű; jelentése: görög hitrege híres vadászának nevéből.

ÖRKÉNY
török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős; félelmet keltő.

ORMOS
magyar eredetű; jelentése: orom.

ÖRS
török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős.

OSSZIÁN
kelta-skót eredetű; jelentése: (ismeretlen).

OSZKÁR
1. – északi germán eredetű; jelentése: jó dárda; 2. – ír-kelta eredetű; jelentése: szarvast kedvelő.

OSZLÁR
kun eredetű; jelentése: jászok, jász férfiak.

OSZVALD
német eredetű; jelentése: istenség + hatalom.

OTMÁR
német eredetű; jelentése: vagyon + híres.

OTTÓ
germán eredetű; jelentése: vagyon + híres.

OTTOKÁR
német eredetű; jelentése: birtokot megőrző.

OVÍDIUSZ
latin eredetű; jelentése: juh.

OZOR
török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.

ÖZSÉB
görög-latin eredetű; jelentése: istenfélő, jámbor.

OZSVÁT
az Oszvald régi magyar változatának fejleménye.

PÁL
latin eredetű; jelentése: kicsi, kis termetű férfi.

PALMER
latin eredetű; jelentése: pálmatulajdonos, zarándok.

PAMFIL
görög eredetű; jelentése: mindenki által kedvelt, közkedvelt.

PANTALEON
görög eredetű; jelentése: mindenkivel szemben könyörületes; minden tekintetben olyan, mint egy oroszlán.

PÁRIS
görög eredetű; jelentése: Parisz trójai hős nevéből.

PASZKÁL
görög-héber-latin eredetű; jelentése: húsvét.

PATONY
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

PATRÍCIUS
latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.

PATRIK
a Patrícius ír rövidülése.

PÁZMÁN
német-magyar eredetű; jelentése: jobb + férfi.

PEDRÓ
görög-spanyol eredetű; jelentése: kő, kőszikla.

PELÁGIUSZ
görög eredetű; jelentése: tengerész, tengeri utazó.

PELBÁRT
a Filibert alakváltozata.

PELLEGRIN
latin-magyar eredetű; jelentése: jövevény, zarándok.

PENTELE
görög-magyar eredetű; jelentése: könyörületes; oroszlán.

PERIKLÉSZ
görög eredetű; jelentése: nagyon híres.

PÉTER
héber-görög-latin eredetű; jelentése: kőszikla.

PETŐ
a Péter rövidült, kicsinyítőképzős származéka.

PETRÓNIUSZ
etruszk-latin eredetű; jelentése: edzett férfi; ürü.

PETÚR
a Péter név régi helyesírás szerinti alakváltozata.

PIUSZ
latin eredetű; jelentése: szelíd, jámbor, kegyes, béketűrő.

PLACID
latin eredetű; jelentése: szelíd, csendes, békés, barátságos.

POLIDOR
görög eredetű; jelentése: adakozó, bőkezű.

POLIKÁRP
görög-latin eredetű; jelentése: bő gyümölcsöt termő.

PONGOR
a Pongrác régi magyar becézőjéből.

PONGRÁC
latin eredetű; jelentése: minden + erő, hatalom.

PORFIR
görög eredetű; jelentése: bíborba öltözött.

PRÍMUSZ
latin eredetű; jelentése: elsőszülött fiú.

RABÁN
ófelnémet eredetű; jelentése: holló.

RADAMESZ
egyiptomi eredetű; jelentése: (ismeretlen).

RADISZLÓ
szláv eredetű; jelentése: vidám dicsőség.

RADOMÉR
szláv eredetű; jelentése: vidám + béke.

RAFAEL
héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.

RÁFIS
a Rafael rövidített, kicsinyítőképzős származékából.

RAJMUND
német eredetű; jelentése: okos védő.

RAJNALD
német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

RALF
angol eredetű; jelentése: oltalmazott, védett.

RAMÓN
germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező.

RÁPOLT
német eredetű; jelentése: merész tanácsadó.

RÁTOLD
német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

RAUL
germán-francia eredetű; jelentése: dicső farkas.

RAZMUS
az Erazmus rövidülése.

REGINALD
német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

REGŐ
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

REMIG
latin eredetű; jelentése: hajós, evezős.

RÉMUSZ
latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

RENÁTÓ
latin eredetű; jelentése: újjászületett.

REZSŐ
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

RICHÁRD
német eredetű; jelentése: erős fejedelem.

RÓBERT
német eredetű; jelentése: fényes hírnév.

ROBIN
a Róbert önállósult francia és angol becézőjéből

RODION
görög eredetű; jelentése: rózsa.

RODRIGÓ
germán-spanyol eredetű; jelentése: híres uralkodó.

RÓKUS
germán-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ROLAND
német eredetű; jelentése: vakmerő hős.

ROLF
a Rudolf önállósult német becézője.

ROMÁN
latin eredetű; jelentése: római, latin.

RÓMEÓ
olasz eredetű; jelentése: Rómába zarándokló.

ROMULUSZ
latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

RONALD
német eredetű; jelentése: erős uralkodó.

RUBEN
héber eredetű; jelentése: nézzétek, egy fiú!

RUDOLF
német eredetű; jelentése: dicső farkas.

RÚFUSZ
latin eredetű; jelentése: vörös.

RUPERT
a Róbert német alakváltozata.

RUSZLÁM
orosz eredetű; jelentése: oroszlán.

RUSZTEM
perzsa eredetű; jelentése: vidéki.

SALAMON
héber eredetű; jelentése: békés, szelíd.

SÁMSON
héber eredetű; jelentése: nap, napocska, napsütés.

SAMU
a Sámuel rövidüléséből.

SÁMUEL
héber eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.

SÁNDOR
1. – görög-olasz-német eredetű; jelentése: az embereket vagy az emberek ellen oltalmazó 2. – török eredetű; jelentése: akarat.

SAUL
héber eredetű; jelentése: kért.

SEBES
1. – magyar eredetű; jelentése: a szó maga. 2. – a Sebestyén régi becéző rövidülése.

SEBESTYÉN
görög-latin eredetű; jelentése: magasztos, felséges.

SEBŐ
vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

SELTON
óangol eredetű; jelentése: városszéli.

SEMJÉN
a Simeon régi magyar változata.

SIMEON
héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.

SIMON
a Simeon rövidüléséből.

SION
héber eredetű; jelentése: erősség, vár, hegy.

SOLT
a Zsolt régi magyar alakváltozata.

SÓLYOM
magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

SOMA
magyar eredetű; jelentése: som.

STEFÁN
görög eredetű; jelentése: korona.

SURÁNY
török-magyar eredetű; jelentése: török méltóságnév.

SZABIN
latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó férfi.

SZABOLCS
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZALÓK
török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZALVÁTOR
latin eredetű; jelentése: megváltó, üdvözítő.

SZALVIUSZ
latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.

SZANISZLÓ
szláv eredetű; jelentése: állandó dicsőség.

SZAVÉTA
az Erzsébet román becézőjéből.

SZEBASZTIAN
görög eredetű; jelentése: tisztelt, nagyrabecsült.

SZECSŐ
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZELIM
héber-arab eredetű; jelentése: szelíd.

SZEMERE
1. – magyar eredetű; jelentése: kis termetű. 2. – török eredetű; jelentése: rontó, pusztító.

SZERÁF
héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes (ember).

SZERÉNIUSZ
latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.

SZERGIUSZ
latin eredetű; jelentése: megőrző, gondozó, felügyelő, felvigyázó.

SZERVÁC
latin eredetű; jelentése: megszabadított.

SZEVÉR
1. – latin eredetű; jelentése: komoly, szigorú. 2. – török eredetű; jelentése: mormota.

SZEVERÉD
a Szigfrid régi magyar alakja.

SZIDÓNIA
föníciai eredetű; jelentése: Szidón városából való nő.

SZIGFRID
germán eredetű; jelentése: győzelem + béke.

SZILÁRD
a Konstantin magyarító lefordítása.

SZILVÁNUSZ
latin eredetű; jelentése: erdő.

SZILVESZTER
latin eredetű; jelentése: erdő, erdő mellett lakó férfi.

SZILVIUSZ
latin eredetű; jelentése: erdő.

SZÍRIUSZ
latin eredetű; jelentése: Szíria tartományából való férfi.

SZIRONKA
magyar eredetű; jelentése: szirom.

SZIXTUSZ
görög-latin eredetű; jelentése: sima, finom.

SZOFRON
görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.

SZÓKRATÉSZ
görög eredetű; jelentése: szerencse, erő.

SZÓLÁT
a Szórád régi magyar alakváltozata.

SZOLÓN
görög eredetű; jelentése: ógörög államférfi nevéből.

SZÓRÁD
szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZÖRÉNY
a Szeverin származéka.

SZOVÁT
szláv magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

TACITUSZ
latin eredetű; jelentése: csendes, hallgatag.

TADDEUS
héber-latin eredetű; jelentése: bátor szívű, elszánt, merész.

TÁDÉ
a Taddeus német becézője.

TAKSONY
török-magyar eredetű; jelentése: jóllakott, elégedett; vad, kegyetlen, féktelen, szilaj.

TALBOT
angol eredetű; jelentése: véreb.

TAMÁS
arameus-görög eredetű; jelentése: iker; csodálatos.

TANKRÉD
germán-normann eredetű; jelentése: gondolkodó, tanácsadó.

TARÁZ
görög eredetű; jelentése: zavarba ejtő, nyugtalanító.

TARCAL”kun-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

TARDOS”magyar eredetű; jelentése: tar, kopasz.

TARJÁN”török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

TÁRKÁNY”kabar eredetű; jelentése: kovács.

TARZÍCIUSZ”görög-latin eredetű; jelentése: bátor.

TAS”török-magyar eredetű; jelentése: kő; jóllakott, megtelt.

TASZILÓ”olasz eredetű; jelentése: (ismeretlen).

TÉMISZ
görög eredetű; jelentése: használati mód, természetes jog, rendelet, rendelkezés.

TEÓ”a Teodor német rövidülése.

TEOBALD”német eredetű; jelentése: nép + merész.

TEODOR”görög-német-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

TEOFIL”görög-latin eredetű; jelentése: Isten kedveltje; Istent kedvelő.

TERESTYÉN”kelta-latin-magyar eredetű; jelentése: szomorú.

TÉTÉNY”török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.

TÉZEUSZ”görög-német-magyar eredetű; jelentése: alapító, törvényhozó.

TIBÁD”német eredetű; jelentése: nép + merész.

TIBOR”a Tiborc rövidülése.

TIBORC”latin eredetű; jelentése: Tibur városából való férfi.

TIHAMÉR”szláv-magyar eredetű; jelentése: csendet kedvelő.

TIMON”1. – görög eredetű; jelentése: tisztelt, megbecsült; 2. – fríz eredetű; jelentése: nép + ember

TIMÓT”görög eredetű; jelentése: Isten becsülője.

TIMUR”török eredetű; jelentése: vas.

TIRZUSZ”görög-latin eredetű; jelentése: növényszár, kocsány, bot.

TITÁN”görög eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

TITÁNIA
görög eredetű; jelentése: hitregebeli név.

TITUSZ”latin eredetű; jelentése: tisztel, becsült, tiszteletreméltó férfiú; mezei galamb.

TIVADAR”görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

TÓBIÁS”héber-latin eredetű; jelentése: Jahve jó.

TÓDOR”a Teodor rövidüléséből.

TÖHÖTÖM”török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.

TOMAJ”magyar eredetű; jelentése: vitás.

TOMOR”török-magyar eredetű; jelentése: vas.

TONUZÓBA”besenyő-kun eredetű; jelentése: vadkan-apa

TÖRTEL”török-magyar eredetű; jelentése: a négy vidék ura.

TRISZTÁN”francia-magyar eredetű; jelentése: szomorú.

TUDOR”velszi eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

UBUL”görög-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

UGOD”szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar.

UGOR”szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar

UGRON”szláv-magyar eredetű; jelentése: magyar.

ULÁSZLÓ”latin-szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ULRIK”német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.

ULRIKA
német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.

UPOR”magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

URBÁN”az Orbán régebbi alakváltozata.

URIÁS”héber eredetű; jelentése: Jahve az én világosságom.

URIEL”héber eredetű; jelentése: Jahve által felvilágosított, Jahve segítségével tisztánlátó.

UROS”magyar eredetű; jelentése: úr.

UZOR”török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.

VAJK”török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.

VALDEMÁR”germán eredetű; jelentése: uralom + hírnév.

VALENTIN”latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

VALÉR”latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

VALTER”német eredetű; jelentése: uralkodó sereg.

VÁRKONY”török-avar-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

VARSÁNY”alán-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

VÁSZOLY”görög-szláv eredetű; jelentése: királyi.

VÁZSONY”magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

VAZUL”görög-szláv-magyar eredetű; jelentése: királyi.

VENCEL”német-szláv eredetű; jelentése: koszorú + dicsőség.

VENDEL”német eredetű; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.

VERNER”német eredetű; jelentése: megőrzés + sereg.

VERSÉNY”magyar eredetű; jelentése: varsa, halfogó szerszám fiókja.

VÉTA
héber-szláv eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.

VIÁTOR”latin eredetű; jelentése: utazó, utas.

VID”a Gujdó délszláv megfelelője.

VIDA”a Vid kicsinyítőképzős származéka.

VIDOR”magyar eredetű; jelentése: vidám.

VIDOS”a Vid kicsinyítőképzős származéka.

VIKTOR”latin eredetű; jelentése: győző, győztes.

VILIBALD”német eredetű; jelentése: akaraterős + merész.

VILMOS”latin-germán eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.

VINCE”latin eredetű; jelentése: győztes.

VIRGIL”latin eredetű; jelentése: szűz.

VITÁLIS”latin eredetű; jelentése: életerős, eleven.

VITÉZ”magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

VITOLD”német eredetű; jelentése: az erdőben uralkodó.

VITUS”latin-magyar eredetű; jelentése: szíves, készséges, jóindulatú, szófogadó.

VIVIÁNA
latin eredetű; jelentése: eleven, élő.

VLADIMÍR”szláv eredetű; jelentése: hatalom + béke.

VOLFRAM”német eredetű; jelentése: farkas + holló.

XAVÉR”spanyol eredetű; jelentése: Xavér községből való.

ZÁDOR”szláv-magyar eredetű; jelentése: erőszakos.

ZÁGON”szláv-magyar eredetű; jelentése: dűlő mögötti terület.

ZAJZON”magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZAKARIÁS”héber-latin eredetű; jelentése: Jahve emlékezik.

ZAKEUS”héber eredetű; jelentése: igazságos, ártatlan.

ZALÁN”török-magyar eredetű; jelentése: dobó, ütő.

ZÁMOR”magyar eredetű; jelentése: szántó.

ZARÁND”magyar eredetű; jelentése: arany.

ZDENKÓ”latin-szláv eredetű; jelentése: Sidon városából való férfi.

ZEBULON”héber eredetű; jelentése: zebulon törzsből származó férfi.

ZEKŐ”magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZÉNÓ”görög-latin eredetű; jelentése: Zeusztól származó.

ZERIND”magyar eredetű; jelentése: szerb.

ZÉTÉNY”magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZOÁRD”türk-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZOBOR”szláv-magyar eredetű; jelentése: gyülekezés.

ZOLTÁN”török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.

ZOMBOR”szláv-magyar eredetű; jelentése: bölény.

ZORÁN”délszláv eredetű; jelentése: hajnal.

ZOTMUND”német-magyar eredetű; jelentése: erős, gyors, merész; védő, védelmező, pártfogó.

ZSADÁNY”magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZSIGMOND”germán eredetű; jelentése: győzelmes védő.

ZSOLT”magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZSOMBOR”bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: bölény.