Ne gyümölcseiről ítéld meg a fát, se műveiről az embert; ezek rosszabbak is, jobbak is lehetnek nála.

Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.

Ahhoz, hogy bármit elérj az életben, először becsvágy kell, aztán tehetség, aztán ismeret, és végül egy jó alkalom.

A nyuszikát megtamádta a róka és ráadásul meg is erőszakolta. A nyuszika sírva megkérdezi:
– Mondd, róka, legalább van olyan papírod, miszerint nem vagy AIDS-es?
– Van hát – feleli a róka.
– Akkor azt most széttépheted! – vigyorogja el magát a nyuszika.

– Mit kell dobni egy folyóban fuldokló ügyvédnek?
– ???
– Az üzlettársát.

Soha nem tudhatod, mennyi időd van még. A szememből csorgó könnyek mindkettőnk könnyei voltak.

Ha nem hisz benne, akkor talán nem is létezik. (…) Lehet, hogy az tartja életben, ha hisz benne.

A félelem ragályos. Elkapható. Néha az is elég, ha valaki kimondja, hogy fél, és a félelem valósággá válik.

Minden azon múlik, hogyan nézzük azt az ezerarcú, ezeralakú furcsa valamit, amit emberi életnek nevezünk.

Kínszenvedés tudni, hogy elhagyja, de csaknem annyira kínszenvedés a közelsége is.

Valamennyi jelentős felfedezést elszántság és tehetség hozott létre olyasmiből, ami a közvélemény szerint tévedés volt.