Minden ambiciózus ember álma, hogy becsületes emberrel kerüljön szembe.

Miért csináljuk ezt egész életünkben? Miért mindig csak a porszemet vesszük észre a szemünkben, és miért nem látjuk meg a hegyek, a mezők és az olajligetek szépségét?

Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet.

Akármilyen nagy esze van valakinek, ha nincs helyes gondolkozása, az eszével is csak bajt csinál magának.

Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szüksége a szeretetre.

Jogod van hozzá, hogy békés találkozókat rendezz, hogy békésen részt vegyél találkozókon. Viszont helytelen valakit arra kényszeríteni, hogy egy csoporthoz tartozzon.

Fejleszd az aktív hallgatási készségeidet, hogy jobb kapcsolódást érj el másokkal.

A közös nevetésekért egy jó baráttal.

Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

Ha aszerint ítélünk, hogy mennyi vért ontottak a vallások nevében, akkor a vallások több rosszat hoztak, mint jót.