A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket.

Két informatikus beszélget:
– Képzeld, tegnap az éjszakai klubban megismerkedtem egy csinos szőke nővel.
– Szerencsés fickó!
– Felhívtam a lakásra, ittunk egy kicsit, átöleltem…
– És aztán, mi volt még?
– Egyszer csak azt mondja: „vetkőztess le!”
– Nahát…
– Levettem a szoknyáját, aztán a bugyiját is, aztán lefektettem az új laptopom mellé az asztalra…
– Nocsak vettél egy új laptopot? Milyen processzorral?

– Mit mond a szőke nő a barátjának?
– ???
– Drágám, kivüről lehet, hogy szőke vagyok, de belülről sötét.

És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

Az életem egy nagy, kegyetlen vicc, és nem szökhetek meg a poén elől.

Egész ifjúságom azzal telt, hogy kiszabadítsam magam a szüleim elgondolásából. Nem akartam az a közhely lenni, amit elképzeltek.

Sosem adatik meg másodszor, hogy első benyomást kelts.

Fékezd a nyelvedet, ha tudod, és ha nem mondhatod ki az igazat!

A lehetőségek ajtaja gyakran olyan hirtelen tárul ki és zárul be újra, mint a valódi ajtók viharos időben. Készen kell állnunk, hogy belépjünk, amint alkalom kínálkozik.