Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.

A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!

Vajon mikor tudja meg a baba, hogy anyjának jólesik, ha ő rámosolyog?

A gyász és a lezárás természetes dolog ilyen fiatal korban is. Nem bűn az, ha valaki tovább él, és mer boldog lenni. Attól a halottak emléke nem lesz kevesebb.

Az eltökéltség nem azt jelenti, hogy valami után vágyódunk – ez egy mélyen magadban meghozott döntés, hogy bármi áron megteszel valamit.

Hogy vizet nyújthassunk a szomjazónak, ahhoz nem kell okvetlen aranykehely vagy gyöngyökkel kirakott serleg.