Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk.

Ments meg, Uram, a barátainktól, az ellenségeinkkel majd magunk is elbánunk.

Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.

Az oroszlánkirály kihirdeti, hogy aki le mer ugrani a hegyről, annak adja a lányát.
Felmegy a sakál, gondolkozik, nem mer leugrani.
Felmegy a leopárd, gondolkozik, nem mer leugrani.
Felmegy a medve, gondolkozik, PUFF!!!
– Jól van medve, elnyerted a lányom – szól az oroszlánkirály.
– Jó, de előbb megverem, aki lelökött – válaszol a medve.

Kétféle idióta létezik: az egyik, aki azért nem tesz meg valamit, mert megfenyegették, a másik pedig, aki azért tesz meg valamit, mert megfenyegették.

Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni.

Ha nem látod a fájdalmat, könnyen okozhatsz még nagyobb fájdalmat anélkül, hogy gondolnál vele.

Ha a lélek nem kap táplálékot, az alamizsnaként nyújtott kenyér is kővé válik.

A „Zorro” rókát jelent spanyolul.