Gyakran mondják, hogy az élet becsét nem az adja, hogy milyen hosszan, hanem hogy milyen módon éltük.
Gyakran mondják, hogy az élet becsét nem az adja, hogy milyen hosszan, hanem hogy milyen módon éltük.


Ha egyszer a szoknya beleszól a dologba, elvitte az ördög az igazi bajtársiasságot.


A köszönet legszebb formája: az őszinteség.

Az emberi természet már csak ilyen: úgy csűri-csavarja az igazságot, ahogy neki tetszik.
Az öreg székely utazik a vonaton, a kalapja mellé tűzve egy jegy. Jön a kalauz:
– Jegyeket, bérleteket!
Az öreg erre elkezdi aggódva keresni a jegyet. A kalauz, látván a jegyet a kalapra tűzve, gondolja, megvicceli az öreget.
– Na, öreg! Mire végigellenőrzöm az utasokat, meglegyen a jegy!
Az öreg székely csak ül nyugodtan. Végez a bakter, odalép az öreghez, kérdi:
– Megvan-e a jegy, bátya?
A székely erre elkezdi még kétségbeesettebben keresni a jegyet. Közben beérnek a végállomásra, és így szól a bakter: – Na öreg, most az egyszer elengedem magát!
Az öreg leszáll, a kaller dagadó mellel kihajol az ablakon és így szól:
– Ott van a jegy a kalapjára tűzve.
Mire az öreg székely:
– Tudom fiam, de az a múlt heti!
Ha nem akadályoztad meg a bűn elkövetését, amikor megtehetted volna, bűnrészes vagy.


A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé.

