A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat.

Aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, az olyan, mint a halott, akinek a szemei becsukódtak.

A félelem addig a pillanatig létezik, amíg az elkerülhetetlenül be nem következik. (…) Utána már nem szabad erőt pazarolnunk rá.

Aki állandóan úton van, az tudja, hogy egy napon mindig el kell indulni.

Az igazi megismerés: bukások sorozata, amit mindannyiszor gyermetegen boldog talpraállás követ.

Élsz, mert élsz, gyermekem, és nincs tovább. A halállal nem komázik az ember.

Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert.

Ha azt tudom mondani valakinek, hogy „szeretlek”, tudnom kell azt is mondani: „Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is”.

Ígértem és hazudtam én épp eleget életemben, s az egyetlen különbség az volt, hogy melyik oldalról nézte az ember.

Az anyós felhívja orvos vejét.
– Fiam, kificamodott a bokám, most mit csináljak?
– Sántítson mama, sántítson!