Hal hallal él, ember emberrel él.
Te vagy az életem legjobb része!
Soha nem létezett semmiféle „azok a régi szép idők”, mindig is csak a mindennapok voltak.
Öreg székely, meg a fia sétáltak a hegyekben, egyszer csak a gyerek beleesik egy szakadékba.
– Élsz még, fiam?
– Élek, apám!
– Ki tudsz mászni?
– Nem, kezem-lábam összetörött!
– Nesze, leengedek egy kötelet, a szádba veszed és kimászol.
Így is történik, mászik a székely gyerek, már csak egy méterre van a szakadék szélétől, megkérdezi az apja:
– Bírod még, fiam?
– Bíróóóóóóóm!
A kéz, amelyik a nyavalyás bölcsőt ringatja, mozgatja az egész nyavalyás világot.
Rideg lettem én is. Hogy miért? Azért, mert aki rideg, annak nem tudnak fájdalmat okozni.
A paraszt bácsi a folyóparton baktat a szekerével. Ott van szolgálatban a rendőr. A bácsika megkérdezi tőle:
– Biztos úr, hol lehet itt baj nélkül átkelni a szekérrel?
– Jöjjön csak, bátyám, majd megmutatom. Itt nyugodtan áthajthat.
A bácsi úgy is tesz, de hamarosan elsüllyed a szekérrel együtt. Megszólal a rendőr:
– Érdekes! A kacsáknak csak derékig ért.
Ne feledd: soha ne légy öntelt az alázatosakkal szemben. És soha ne légy alázatos az önteltekkel szemben.
A boldogság egy látásmód.