Mindennek hián van, ki esze hián van.
Az igazságról kiderült, hogy jobban fáj, mint a hazugság.
Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás.
Nem minden vándorút céltalan.
Könyvmoly férjének panaszkodik a felesége:
– Állandóan a könyveket bújod, hozzám meg egy szót sem beszélsz! Talán képzeld azt rólam, hogy én is egy könyv vagyok!
Mire a férj:
– Az nagyszerű lenne drágám! Akkor minden nap visszavihetnélek a könyvtárba, és hozhatnék helyetted egy újat!
A halál közelségénél semmi nem motivál jobban.
Amikor mindennek vége, akkor nem az ellenfeleink szavára, hanem a barátaink némaságára fogunk emlékezni.
A vallások semmivel sem inkább örök érvényűek, mint a nemzetek. Egy vallásnak – bármelyiknek – van születése, ifjúkora, öregkora és halála.
Az ember gonosz és bosszúálló lény. Igenis beleköp abba az immár üres tányérba, amiből tegnap még jóízűen vacsorázott. Újra vágyik a nagyszerű ízekre. S ez a vágy a ragaszkodás!
Meg kell szolgálni a bocsánatot.
Ami belül ragyog, az kívülről is látható.