Sokan önmagukban nem boldogok, és azt gondolják, hogy majd egy másik ember boldoggá teszi őket, csakhogy ez teljesen reménytelen vállalkozás.

Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni.

Ott tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél.

Milyen boldogan dől le a turista a hegytetőn, ahová keserves kapaszkodásokkal jutott fel. De boldog lenne-e, ha mindörökre ott kellene pihennie?

A boldogság benned kezdődik.

Nem tudom boldoggá tenni, nem teszem boldoggá, és boldogtalansága nőttön-nő.

Egyáltalán, mi az isten az a boldogság? Mondja már meg valaki nekem, de tényleg.

Túl későn jön rá az ember, a legdöntőbb különbség a boldogság és az öröm közt mégiscsak az, hogy a boldogság szilárd, az öröm pedig cseppfolyós.

A boldog ember nem lehet meg egészség nélkül, de maga az egészség nem tesz boldoggá.

A legboldogabb ember, aki aggódás nélkül várja a holnapot.

A boldogság mindig egy hajszálnyira volt. De ez a hajszál nem az emberi természet?