A boldogság nem egyenlő az anyagi jóléttel... A boldogság mindenekelőtt abban áll, hogy az ember meg tudjon osztani a másikkal mindent: az örömöket és a rossz dolgokat.

Minden hely megszentelődik, ahol boldog voltál.

Bárcsak mindenki felismerné saját őrültségét, és együtt tudna élni vele! Talán rosszabb lenne tőle a világ? Nem! Ellenkezőleg: az emberek őszintébbek és boldogabbak lennének.

Az élet ajándék, melyet vissza kell adni, de addig is boldognak kell lennünk.

Minden embernek joga van keresni az örömöt, ez alatt pedig azt kell érteni, aminek ő örül - és nem feltétlenül azt, aminek mások örülnek.

Mindenkinek csak annyi boldogság jut részül, amennyit viselni méltó.

Az emberi szívnek nincs nagyobb boldogsága, mint boldogságot látni, melynek alkotói mi vagyunk.

Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.

Túl későn jön rá az ember, a legdöntőbb különbség a boldogság és az öröm közt mégiscsak az, hogy a boldogság szilárd, az öröm pedig cseppfolyós.

A boldogság a lábunk előtt hever. Csak le kell hajolni érte.

A boldogság vágykép - ezért mindenkinek mást jelent, mivel mindannyian másképp gondolkodunk.