A sikert és a kudarcot elválasztó vonalat a „nem volt időm” szavakkal lehet kifejezni.

Abban az atlétában, akit még sohasem vertek kékre-zöldre, nincs elegendő küzdőszellem a versenyre.

Nem bírtak letörni a kudarcok. Két szó visszhangzott bennem, "akarni" vagy "nem akarni". És ha akartam, nem ismertem korlátokat, gátat vagy akadályt.

Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.

A tükör mindent pontosan visszaad: nem téved, mert nem gondolkodik. Gondolkodni lényegében nem más, mint tévedni.

A kudarc az egyetlen lehetőség arra, hogy még okosabban kezdjük újra.

Kudarcaink ideiglenesek.

Hibáink beismerése nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk. Vállaljuk a felelősséget saját helytelen cselekedeteinkért! A felelősségvállalás nem a kudarc, hanem a lelki érettség jele.

Időnként nem árt jó nagyokat esni! A bukás, ha másra nem is, de arra okvetlenül jó, hogy megtanuljuk a legkisebb sérüléssel járó földet érés és a leggyorsabb talpra állás technikáját.

Az elkerülhetetlen sors a kudarc beépített mentsége.