Sokan hordozunk olyan sebeket magunkban, melyeket nem gyógyít az idő.

Ha nem látod a fájdalmat, könnyen okozhatsz még nagyobb fájdalmat anélkül, hogy gondolnál vele.

Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés.

A sokat szenvedő embernek vigasztalásul szolgál, ha tudja, hogy szenvedésének van értelme és célja.

Ez a legkülönösebb az emberben... a fontos szavak csak akkor jönnek a nyelvére, amikor már nem tudja őket kimondani.

Minden gyöngyszem egy templom, amely fájdalomból épült egy homokszem köré.

Ez a fájdalom lesz neki a legszörnyűbb: mert nincs nagyobb kín annál, mint ha az ember bosszút akar állni és nem tud bosszút állni.

Nincs nagyobb szenvedés, mint az a tudat, hogy másnak szenvedést okoztunk.

Minél mélyebbre ás a bánat a lelketekben, annál több örömet tudtok befogadni.

A fájdalmat frissen kell csillapítani (...), nem később, amikor már olyan mélyre temetődik, hogy ki sem tudod ásni magadból.

A szeretet problematikája az emberiség nagy szenvedéseihez tartozik, és senkinek sem kell szégyenkeznie amiatt, hogy ő is megfizeti a maga részét.