Az ember nem választhatja meg, milyen családba születik, ám hogy melyik a legszórakoztatóbb módszer, amellyel az uralma alá hajthatja őket, azt igen.

Sok gyerek kegyetlensége a felnőttek rajtuk gyakorolt kegyetlenségéből ered. Egy embert nem üthetnek anélkül, hogy ő ne akarna akkor másvalakit megütni.

Különös, milyen csönd tud lenni egy házban, amelyet otthagyott a család.

A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.

Vajon mikor tudja meg a baba, hogy anyjának jólesik, ha ő rámosolyog?

A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.

Az emberek, ha idősebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót.

A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.

A házasság olyan, mint a koszt: aki kocsmai koszton van, házi kosztra kívánkozik, aki házi koszton van, annak a kocsmai után fut a nyála.

Nem szeretem a család ideáját. A család egy förtelem, megöli a szabadságot, megöli a kedvet, megöli a vágyakat, a család hazudik neked. Kicsit olyan, mint a kép a televízióban: hazudik neked.

A csókok tüze idővel kialszik, de a főzőtudomány általában csak javulni szokott az évekkel.