Az egyetlen ember, aki valóban megért bennünket, az anya.

A gyermekek mindig megérzik a hozzájuk tartozók nyugtalanságát, és főleg azt, ha közvetlen közelükben valami gyökeres változás készül.

A házastársi viták sokszor abban gyökereznek, hogy nincs hajlandóság a bocsánatkérésre.

Minden asszony úgy bánik a férjével, mint ahogy a férj bánik a feleségével. Amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek néktek.

Az apák akkor boldogok, ha adhatnak.

Az emberek, ha idősebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót.

Nem szeretem a család ideáját. A család egy förtelem, megöli a szabadságot, megöli a kedvet, megöli a vágyakat, a család hazudik neked. Kicsit olyan, mint a kép a televízióban: hazudik neked.

A viták romboló hatást gyakorolnak a kapcsolatra. Az egyik fél nyer, a másik veszít, a probléma azonban nem oldódik meg.

Minden apa gyűlöli a fiát, mert attól fél, hogy a fia talán kevésbé fogja elrontani a saját életét, mint ahogy ő elrontotta a magáét.

Vajon mikor tudja meg a baba, hogy anyjának jólesik, ha ő rámosolyog?

Csak akkor lehet boldog a házasság, ha két hasonló lélek kerül egymás mellé.