Megérteni annyi, mint megbocsátani.

A hibák mindig megbocsáthatók, ha van elég bátorságod, hogy beismerd őket.

Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket.

A lónak is négy lába van, mégis megbotlik, hogyne tévedhetne az ember, amikor csak egy nyelve van.

A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.

Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett.

A megbocsátásnak egyetlen lehetősége van: a felejtés. S amikor kompetens személy azt mondja, hogy én megbocsátok, de nem felejtek, akkor bizony paprikajancsit csinál saját magából.

Hosszú távú jó kapcsolat nem létezhet bocsánatkérés és megbocsátás nélkül.

Néha könnyebb olyan valakit szeretni, akinek vannak megbocsátani való hibái, hogy cserébe ő is megbocsássa a tieidet.

Jézus tettei és szavai ékesen bizonyítják, hogy a bűnt mindenkor el kell utasítanunk, viszont a bűnöst szeretnünk kell.

A bocsánatkérésnek számtalan mérete és formája van. Adhatunk gyémántot, virágot, vagy csak egy belülről jövő, őszinte érzést.