Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.

Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.

Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.

A bizalom oázis a szívedben, amelyet a gondolkodás karavánja sosem ér el.

A csekély tudás tetterővel párosulva sokkal többet ér, mint a nagy tudás, amely parlagon hever.

Minél mélyebbre ás a bánat a lelketekben, annál több örömet tudtok befogadni.

A szerelem nem ismeri saját mélységét, amíg az elválás órája nem ütött.

Csak egyszer némultam el. Amikor azt kérdezte tőlem valaki: "Ki vagy te?"

Az emlékezés a találkozás egyik formája. A feledni tudás a szabadság egyik formája.

Legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el szemünkig.

Gyakran kölcsönt veszünk fel a jövőnkből, hogy múltunk adósságait fizessük ki vele.

A veled együtt nevetőket könnyen elfeleded, de soha nem feleded el azokat, akikkel együtt sírtál.

Ha azt látod csak, amit megvilágít a fény, és azt hallod csak, amit a hang közöl veled, úgy a valóságban sem látni, sem hallani nem tudsz.

A szenvedéstől megerősödik a lélek. A legerősebb jellemeket sebek borítják.

Hogyan nyithatnám fel szívemet összetörés nélkül?

Csak a zseni és az idióta töri át az emberek által teremtett korlátokat.

És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá. Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.

A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható. Mert a szeretetnek elég a szeretet.

A munka a láthatóvá tett szeretet.

A szerelem és a kételkedés sohasem voltak felületes ismerősök.