A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán.

A képet nézd elfogulatlanul, a könyvet olvasd nyílt szívvel, mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.

Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, az, ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól.

Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. (...) Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

Így vagy úgy - egy embernek önmagában semmi esélye sincs.

A töprengés éppoly veszedelmes, mint a félelem.

Nincs olyan megrakott szekér, amelyre nem fér fel még egy villával.

Ha valamely ügy a lényegében igaz, a ráfonódó hazugság sem torzítja el.

Az éjszakai tervek reggelre mindig elromlanak. Az éjszakai gondolatoktól reggelre elidegenedünk.

Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen űr marad a helyén. Ha rossz volt, az űr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál.

Szamárság feladni a reményt. Azonkívül bűn is, azt hiszem.

Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.

Ami történt, megtörtént. Most már arra kell gondolnunk, hogy mi a dolgunk.

Jéghegyek vagyunk önmagunk óceánjában, egytized rész, ami látszik belőlünk, kilenctized lenn van a mélyben.

Azzal, hogy egyik helyről a másikra szaladsz, még nem szabadulsz meg önmagadtól.

Földi életünk rövidre szabott. Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával.

Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.

Miért van az, hogy az öregek olyan korán felébrednek? Azért talán, hogy hosszabb legyen még az az egy napjuk is?

A derű az élők halhatatlansága.

A név olyan, mint egy lobogó.