Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.

Tömegnyi ember csendje: ez a legnémább, a legmélyebb, fenyegető és megható.

A tánc a karok és lábak költészete, a kecses és iszonyatos anyag, maga a mozdulat lehel bele lelket.

A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye.

Másoknak mindig bocsáss meg, magadnak sohasem.

A karakter olyan szikla, amelyen a zátonyra futott hajók kikötnek és az ostromlók zátonyra futnak.

– Miért vágja le a szőke nő a haját hegymászás előtt?
– Hogy ne egy hajszálon múljon az élete!!!

Semmi, még a pénz se fogy oly villámgyorsan, mint a tisztelet és tekintély, ha egyszer az ember költeni kezd belőle.

Ma ne vizsgáld az életet, hanem éld meg a jelenben.