A nagy dolgok gyakran apróságokon múlnak.

Aki nagyon magyarkodik, az nem nagyon magyar.

– Mi az abszolút lehetetlen?
– ???
– Becsapni a forgóajtót.

Az elme a szívnek gyakran csak az, ami egy kastély könyvtára egy kastély urának.

Mórickának mondja a biosztanár:
– Mondj egy költöző madarat!
– Fecske.
– Most egy nem költözőt!
– Döglött fecske.

Erőt, bátorságot és önbizalmat nyersz minden olyan alkalommal, amikor valóban megállsz, hogy a félelem arcába nézz – ehhez azonban olyat kell tenned, amit úgy vélsz, nem vagy képes megtenni.

Jéghegyek vagyunk önmagunk óceánjában, egytized rész, ami látszik belőlünk, kilenctized lenn van a mélyben.

Két embernek össze kell csiszolódnia, fel kell ismerniük az együttélés csapdáit, elkerülni azokat, mindenféle módon kedvezni a másiknak, figyelembe venni létezését.

Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem.

A hiba, az hiba! Ha egy újabb hibát követünk el, abban sincs semmi kivetnivaló, de ugyanazt a hibát kétszer elkövetni ostobaság.

Addig tiéd a szó, míg ki nem mondtad.